Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez (A levélmintákkal díszített kengyelek)
Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez a X. század végi anyagi kultúra emlékei, amikor - a kutatás jelen állása szerint - a „klasszikus” műveltség65 visszaszorult. Netán fordítottja is igaz lehet: egy részük talán a kialakuló, útkereső ötvösség (ötvös) kezdeti lépéseire utal, hogy idővel ebből szülessen meg a lemezes kerettel ellátott változat? Esetleg egy gyengébb képességű ötvös alkotásai? Vagy több, együttesen fennálló tényezőről tanúskodnak? Ebből a szempontból fontos lenne a Sárrétudvari-poroshalmi kengyelpár pontosabb keltezése, hiszen ez - amennyiben valóban földbe került már a X. század első harmadában (Nepper 2002. 403.) — igazolhatná, hogy az egyszerűbb kivitelű példányok megtalálhatók voltak már a X. század első évtizedeiben. Ez a kengyelpár érdekes abból a szempontból is, hogy az a sír melyből előkerült, gazdagabb leleteket tartalmazott, így jelen esetben arról is lehet szó, hogy csak ilyen darabot volt az illetőnek módjában beszerezni, s nem arról, hogy tulajdonosa nem tudta volna megvásárolni az igényesebb példányokat. Nem hagyható figyelmen kívül természetesen az esetleges ízlés szerinti választás lehetősége sem. A kengyeleket vizsgálva tehát különbségek és hasonlóságok figyelhetők meg, teljes azonosságról egyetlen esetben sem beszélhetünk, ez azonban ilyen tárgyak esetében természetszerűleg nem is lehetséges. Összességükben nagymértékben hasonló művészeti szemléletmód tükröződik, többször hasonló technikai kialakítással. Egy műhelyhez/mesterhez kötésük - véleményem szerint - ennek ellenére teljes biztonsággal nem igazolható, de a feltételezés egyes darabok kapcsán lehetséges. A honfoglalás kori tausírozott kengyeleknek feltétlenül karakteres részét alkotják.66 Irodalom Bakay 1965. Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. [Archäologische Studien zu Fragen der ungarischen Staatsgründung.] Dunántúli dóig. 1. Janus Pannonius Múzeum, Pécs 1965. Bálint 1976. Bálint Csanád: Honfoglaláskor. In: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. Szerk. Hajdú Péter - Kristó Gyula - Róna-Tas András. Szegedi Őstörténeti Munkaközösség, Tankönyvkiadó, Budapest 1976. 121-164. Bálint 1989. Bálint Csanád: Die Archäologie der Steppe. Steppenvölker zwischen Volga und Donau vom 6. bis zum 10. Jahrhundert. Böhlau, Wien-Köln 1989. Bálint 1990. Bálint Csanád: A szegedi régészeti kiállításról. ComArchHung 1990. 221-226. Bálint 1991. Südungarn im 10. Jahrhundert. StudArch 11. Budapest 1991. Bálint 1995. Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai. Magyar Őstörténeti Könyvtár 8. József Attila Tudományegyetem, Magyar Őstörténeti Kutatócsoport, Szeged 1995. 65 A kutatás jelen állása szerint a X. század utolsó negyedétől a tarsolylemezes körbe sorolható tárgyak készítése visszaszorult (Mesterházy 1998. 155., 157., Fodor 2003. 337.). 66 A 2-3. képet Benke Zsolt (JAM), a 4-8. képet Andics Bernadett (MNM) készítette, míg a 9-12. kép az idézett közleményekből származik. A Magyar Nemzeti Múzeum ismertlen lelőhelyű kengyeleit, valamint a Tarnaörs-Szentandrási határból származó darabot Révész László (MNM) segítségével tanulmányozhattam, fogadja érte köszönetem! A honfoglalás kori ötvösség kérdésének kapcsán Bollók Adám (MTA-R1) hívta fel a figyelmem több megfontolandó szempontra, köszönet illeti érte! 71
