Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez (A levélmintákkal díszített kengyelek)
Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez igazodva 3-3 levél alakú lemezberakás maradványa látható. A szárakon - annak csaknem teljes szélességében - egykor bizonyára összefüggő lemezborításban csúcsukkal kifelé álló, levél alakú, üresen hagyott mezők találhatók, melyek közepében egy-egy ugyancsak levél alakú berakás helyezkedik el.13 A kengyel szárainak hátoldala is díszített, külső oldalához közelebb félköríves, a másik oldalon egyenes vonalú lemezberakás látható. Hiányos. M: 15,9x14,1 cm (Révész 2008. 276. 204-205. kép, 67. tábla). (12. kép) Technikai kivitel A kérdést illetően a szakirodalomban a vizsgált kengyelekkel kapcsolatban többféle technikai megoldás szerepel.14 Ötvöstechnikai ismeretek hiányában magam csupán néhány jellemző részlet ismertetésére vállalkozom. Nagyon jellegzetes a berakott lemez szélén futó vékony, kissé bemélyedő árok, mely a Kolozsvár- Zápolya utcai, a Magyar Nemzeti Múzeum mindkét ismeretlen lelőhelyű kengyelén, a Rakamaz-strázsadombi ( gyelhető.15 E vonal a fém lezárásáról árulkodik. Látható, a Tamaörs-szentandrási darabon megfíhogy a díszítő célzatú lemezt annak csaknem a szélénél egy vékony, vésőszerü eszközzel belekalapálták egy, az alapfémben futó keskeny árokba, mely a minta vagy a keret körvonalát adja. így rögzítették a lemezt. E technika feltűnik más lemezes tausírozású kengyelen is. Ehhez kapcsolódik, hogy több esetben - pl. Beregszász, Kolozsvár, Magyar Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhely, Rakamaz - helyenként enyhén domború a levél alakú berakás felülete.16 Ezeknél a kengyeleknél tehát nem az egész lemezt „kalapálták” az alapfémbe, hanem csupán a szélét az ott futó árokba. A Magyar Nemzeti Múzeum másik, díszesebb kengyelpárján viszont a lemezt valóban egy - a szárak síkjához viszonyítva - mélyebb helyre illesztették. A berakás szélét itt is a fent leírt vékony árok zárja. Az alapfémbe ágyazódik a berakás a püspökladányi és mindkét sárrétudvari kengyelpár esetében. Feltétlenül figyelemre méltó, hogy e növényi minta több esetben ún. bichromikus (GuBmann 1994. 135.) technikával született meg: réz és ezüst, illetve arany és ezüst egyidejű alkalmazásával. E kettős anyagfelhasználás a honfoglalás kori tausírozott tárgyakon rendkívül ritka, az általam ismert leletanyag alapján e kengyeleken kívül példát csupán a lemezes és ún. kalászmintás berakással díszített tárgyak esetében találtam.17 A különböző fémek alkalmazását utánozhatja az 13 A berakás hiányossága miatt ennek pontos számát nem tudom megállapítani, egykor kb. 14 lehetett. 14 „... a szárakon vagy a fülnél díszítésként poncolt lemez bekalapálása” (Bálint 1976. 136.). „az előrajzolt mintát kivájták, majd az ezüstlemezt a felületre és a vájatokba bekalapálták” (Fodor 1996. 129.). „A felületükbe ... csepp vagy szív alakú mélyedéseket kalapáltak, s ezekbe arany-, ezüst- vagy vörösréz lemezeket illesztettek” (Révész 1999. 91.). „... kengyeleiket is gyakran díszítették ... ötvösmunkával ékessé tett lemezkék ráforrasztásával (Balkány, ... Rakamaz-Strázsadomb A. sír? ...)” (Kovács 2003. 335.). 15 Megfelelő fotó hiányában nem értékelhetőek az alábbi kengyelek: Balkány-Verébsár dűlő, Beregszász-Kishegy 2. sír, Jósa András Múzeum ismeretlen lelőhely. 16 A tamaörsi kengyelen nem maradt meg épségben egyetlen lemezberakás sem. Ezt okozhatta természetesen a korrózió is. Réz es ezüst egyidejű alkalmazása díszíti a Beregszász-kishegyi 1. sír szablyáját, a Karos-eperjesszögi I. temetőből előkerült kengyelpárt, valamint a Ti szavas vári-Aranykerti tábla 1. sírjának szablyáját (vö. Dienes 1996., Révész 2005. 180.). 61 12. kép Tamaörs-Szentandrási határ Fig. 12 Tamaörs-Szentandrási határ
