Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez (A levélmintákkal díszített kengyelek)
Horváth Ciprián ezüstberakás aranyozása is, mely azonban itt nem a háttér, hanem magának a mintának a felületén helyezkedik el. A lemezes kerettel ellátott kengyeleken a díszítés rendszerét tekintve csupán kisebb szerepet kapott a vas eredeti színe, hiszen az olykor kevéssé látszik a kengyelek szárain. A hátteret tehát itt nem annyira ez alkotta, hanem sokkal inkább a keretező lemezborítás, szemben a hagyományos értelemben vett tausírozással, ahol a berakás a fém eredeti színe által érvényesült. Olyan benyomást kelt, mintha az egykori készítők teljes nemesfém bevonásra törekedtek volna, így a vas eredeti színe - a kengyelek díszített részén - csupán a keret és a levelek közti részen tűnik fel. Érdemes néhány apró részlet erejéig foglalkoznunk magukkal a berakásos kengyelekkel, melyek szinte kizárólagosan a legyező alakú típushoz tartoznak.18 Egy ilyen részlet az alig bemélyedő, jelképes nyak, mely a vizsgált kengyelek közül a balkányi és a Kolozsvár-Zápolya utcai kengyeleken figyelhető meg (2. és 4. kép).19 Az másik ilyen jegy a Rakamaz-strázsadobmi, a Magyar Nemzeti Múzeum mindkét ismeretlen lelőhelyű és a tamaörsi kengyelen található. Fülük oldalsó része - kisebb-nagyobb mértékben — karéjos kialakítású (5—6., 8., 12. kép).20 Úgy vélem e két — legyező alakú kengyelek körében ritkábban megfigyelhető - jegy ugyancsak az egykori mesterek igényes munkájáról tanúskodik. A Magyar Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhelyű darabjai, a Püspökladány-eperjesvölgyi és a Rakamaz-strázsadombi kengyelek szárainak talpaló felőli végénél látható egy-egy apró lyuk (6., 8. kép). Ezek vagy a téli hideg elleni védekezésül szolgáló nemez vagy textil felerősítésére szolgáltak (Dienes 1958. 136-137.), vagy díszítő célzatú színes szalagokat fűztek bele (Fodor 1996c. 117.). Esetleg évszaktól függően váltogatva a kettőt. A jelenleg ismert leletanyag alapján úgy tűnik, hogy e növénymintás berakás a legyező alakú kengyelek jellemzője. Bár a típus körében ettől eltérő - pl. geometrikus vagy farkasfog alakú - berakásra is van példa, mégis a levélmintás díszítés dominál. Más kengyelformák esetében annak ellenére nem terjedt el nagyobb mértékben, hogy bizonyos típusok szélesebb szárai lehetőséget adtak volna a díszítés kialakítására. Ez mindenképp figyelemre méltó. A kengyelek általam tárgyalt variánsa csupán hat esetben került elő párban, ezek közül mindkét példányon 4 esetben volt megfigyelhető díszítés. Rossz megtartásuk miatt mindössze két olyan kengyelpár nevezhető meg, amelyen a díszítés nagyobbrészt épen maradt, s összehasonlítható egymással. Az egyik a Sárrétudvari-poroshalmi, ahol a két kengyel díszítése között eltérés mutatkozik a levelek számát tekintve: egyiken kettővel kevesebb van (10-11. kép). Ennek alapján joggal merül fel a lehetőség, hogy a kengyelek díszítése között - nem annak rendszere és tartalma, hanem pl. az egyes díszítőelemek számát tekintve - eltérések is lehettek egykor.21 Egy-egy kengyel esetében - mint azt a balkányi igazolja - a minta aszimmetrikus is lehet. 18 A kengyeltípus jellegzetességeit Révész László (Révész 2001. 36.) foglalta össze: „... füle trapéz alakú, felső széle minden esetben egyenes vagy enyhén ívelt. A fül külön nyak nélkül, tompaszögben vagy ívelten kapcsolódik a szárakhoz, melyek az esetek döntő többségében laposak, de előfordul a négyzetes átmetszetű szárkiképzés is. A talpaló széles, ívelt, homorú.” 19 Rossz megtartása miatt a Beregszász-kishegyi kengyelpár esetében nem határozható meg, hogy volt-e. 20 A Beregszász-kishegyi kengyelpár e szempontból sem értékelhető. 21 Olykor kisebb-nagyobb mértékben maguk a kengyelek is eltérnek egymástól, pl. a püspökladányi 54. sírból származó kengyelpár egyik darabjának talpalója homorú, míg a másiknak a közepén is fut egy borda. 62
