Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez (A levélmintákkal díszített kengyelek)
Horváth Ciprián 2. kép Balkány-Verébsár-dűlő Fig. 2 Balkány-Verébsár-dűlő 1. Balkány-Verébsár-dűlő: Legyező alakú vaskengyel. Szárai laposak, talpalója ívelt, három bordával erősített. Trapéz alakú füle téglalap alakban áttört, szárakkal való találkozási helyénél jelképes nyakkiképzés látható. A kengyel elülső oldalának szárait ezüstlemezes keretbe foglalt, a kengyel füle felé mutató, rövid száron ülő leveles berakások díszítik, melyek közül kettő - a kengyelszíj számára kialakított áttörés alatt - csúcsával érintkezik. A kengyel szárainak külső oldalával párhuzamosan vékony, enyhén ívelt szalag fut, mely a fül oldalához ívesen kanyarodik vissza. A két lemez között a kengyel eredeti színe látható. A kengyel fülének két oldalán egy-egy vékony, levél alakú ezüstberakás helyezkedik el. A minta aszimmetrikus, a bal száron 9, míg a jobb száron csak 8 levél látható.-’ Szórvány (Fodor 1996. 129-130. 1 kép). (2. kép) 2. Bana-Ördögásta hegy 1. sír'. A kengyelnek csupán töredéke került elő, az ívelt talpaló és a lapos szár egy darabja, melyen a fül egy - a szárral egybekovácsolt, ám annak ívéből kiemelkedő - részlete is megtalálható. Ez alapján a kengyel egykor legyező alakú lehetett. A szár előoldalán tausírozás maradványai láthatók. A kengyel a temetkezést közreadó publikációban aranyberakásosként szerepel (Kiss-Bartha 1970. 223.), így közölte Vékony Gábor is (Vékony 1999. 198.). Az újrarestaurálás ezüstlemezes tausírozást mutatott ki (Révész 2001. 42. 117. j.). A kengyelen Költő László vizsgálata olyan szív alakú berakást állapított meg, mint a Magyar Nemzeti Múzeumban található, ismeretlen lelőhelyről származó kengyeleken (Vékony 2002. 34.). A kengyeltöredéken vékony sárgás 3. kép Jósa András Múzeum, ismeretlen lelőhely Fig. 3 Jósa András Museum, unknown site ^ A kengyel leírólapján szereplő információk szerint „Ezüsttel és rézzel (?) tausírozott”; ezzel szemben Fodor István beszámolója szerint „az ezüstberakás felületét aranyozták” (Fodor 1996. 130.). A kengyel fotóján néhol megfigyelhető színbeli eltérés a szárakat borító ezüstlemezes keret és annak levél alakú berakásai, valamint a szárak szélén futó enyhén ívelt, horgas végű berakás között. Ez utóbbiak sárgásak. Az 1996-os publikációban megjelent rajz nem minden ponton egyeztethető össze a kengyel fotójával, leírásomat így a fotó alapján adtam. Ugyancsak eltérő a két helyen feltüntetett méret is: a leírólapon 17,3x15,5 cm, míg a kengyelt közreadó publikációban 17,7x14 cm szerepel (Fodor 1996. 130.). A kengyel fotóját és rövid ismertetését tartalmazó leírólapját Istvánovits Eszter (JAM) bocsátotta rendelkezésemre, fogadja érte köszönetem! 56
