Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Könyvismertetés
Vofkori Mária A harmadik könyv A színpompát a harmadik könyv, a Koinónia és a Projektograph kiadók közös könyve, a Kincses képeskönyv adja. Brueghel, Brueghel mondjuk, motyogjuk, susogjuk magunknak, amikor mohón végiglapozzuk a könyvet, amely elsősorban Jánosi Andrea illusztrációinak köszönhetően él. Természetesen az elmélet, az ötlet itt is megelőzte a gyakorlatot, de ha a kivitelezés nem ennyire briliáns, ha az illusztrációk nem ennyire jók, akkor ez a könyv is a feledhetőség földrészén marad. így azonban - visszavágyunk hozzá. Nem útikönyv, nem csak képeskönyv, több annál. A város múltbéli arcait villantja föl 14+1 fejezetben. Valóban az, aminek szerzői szánták: időutazás. A római Napocától napjainkig. És gyorsan haladunk át ezen az időn, és nem fáradunk bele. És mindig megpihenhetünk kedvenc részleteinknél: a napocai színház alsó sorában, a gepida vásár kelmeárusai mellett, felmászhatunk az ötvösök tornyába, és ha úgy tetszik, lengethetjük a zászlót a Karolina-oszlop mellett, de beülhetünk a Bánk Bán bemutatójára vagy piros napernyővel korzózhatunk a Deák Ferenc utcán. A múlt jön közel, és úgy, hogy nem a relikviákból, a még ma is meglevő dolgokból néz minket, hanem megszemélyesítve, elevenen, egy művész által föltámasztva. A Kincses képeskönyv szövegei jók, feszesek, hozzáférhetőek, az a korosztály is megérti, akinek elsősorban szánták, a 8-12 évesek. A könyvben azonban szerepcsere történt: a szövegek csak illusztrációk (a könnyebb megértés érdekében), a könyvet a képek írják. Nagy érdeme a Kincses képeskönyvnek, hogy bemutatja a betonvárost is, és szól arról, amiről még mindig túl sokat hallgatunk, mert időben nagyon közel van: a kommunista diktatúráról, a kenyérjegyek korszakáról. 14+1 fejezet. A +1 - a jövő. Vajon milyen lesz? Jánosi Andrea utolsó képe szerint - meseszerű. A betonváros eltűnik, mert az emberek nem akarnak már ezekben a házakban lakni, a főtér visszanyeri régi ragyogását, olyan lesz megint, mint egykoron, amikor még nem száguldoztak át rajta gázt és bűzt pöfögő autók, merthogy teljesen kitiltják onnan az autós forgalmat. Lehet majd korzózni. És lesz metró és nemzetközi repülőtér, és „isméi a játék, a kergetőzés, az udvarlás, a séta és a pihenés helye lesz minden kolozsvári és idelátogató számára.” A negyedik könyv Ez egészen közelkép. Kolozsvár emblémáját, a Mátyás-szobrot nézhetjük, teljes pompájában. És láthatjuk azt a Kolozsvárt, amely létrehozta és megőrizte. A tavalyi reneszánsznak elnevezett év alkalmából született meg a Polis Könyvkiadónál ennek a könyvnek ez a bővített, második kiadása. A szerző, Murádin Jenő művészettörténész kolozsvári, és ez a szobor az övé is. Generációk hagyták rá, nem is csak hagyták, hanem testálták. Két előszava is van a könyvnek, mindegyik míves, de talán Lászlóffy Aladár mondja ki, és mondatja ki Fadrusszal is a leglényegesebbet: „Fodrusz zsenije egyenlő ezzel a térrel, ahol Mátyás, a tökéletes áll. Van igazságos, van jégtörő, van Mátyás-madár és Mátyás apostol. Mátyás, a tökéletes csak eszme. S az eszme csak látszólag könnyebb, mint az ércek. Ezért készülnek a szobrok először is az eszme öntődéiben. ‘Barátom - írja valahol Fadrusz —, az érzés kifejezése a fődolog a művészetben; ez maga a művészet. A korrekt faragás pedig csak mesterség. i KINCSES KÉPESKÖNYV 1 »MKSVAR 434