Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Művészettörténet - Madár Xiména: A nyíregyházi Hősok szobra
Madár Xiména A nyár közepére a Nyírvidék már ismertette Kisfaludi Hősök szobrára vonatkozó új tervét. E szerint a szobor hármas tagozású lesz és egy 7 fejű sárkánnyal küzdő férfit ábrázol majd. A főalaktól jobbra és balra két mellékcsoport teszi élénkebbé a művet. Az egyik a nemzeti lelkesedés általános nagyságát lesz hivatva példázni. Egy öreg népfelkelő az eke szarva mellől indul a küzdelembe, s a még katonasorban nem lévő fiú néz az öreg után azzal a vággyal, hogy ő maga is kész lenne menni, a kötelességét tenni. A másik oldalon egy, a világháborúban viselt uniformisban lévő összerogyott katona lesz egy öreg népfelkelő mellett. A terv szerint másfélszeres életnagyságban kívánta elkészíteni az alakokat bronzból, a talapzatot pedig dunaharaszti kőből. A szobor költsége a számítások szerint 813 millió koronát tett, amelyet fél részben a város, fél részben a megye volt hivatva fizetni (A Jövő 1926.). A Nyírvidékből az is kiderül, hogy Kisfaludi a mellékalakok megmintázásánál szabolcsi népi motívumokat igyekezett a szobron alkalmazni. A művész levelet írt a városi tanácsnak, melyben Nyíregyháza vidékén használatos szűrt, lobogós ingujjú öltönyt kér, hogy ezeket a mintázásnál modellül használja. A város kultúrtanácsnoki hivatala megszerezte a kért ruhákat a mester számára (A NYÍREGYHÁZI 1927.). Az emlékmű csoportjainak bronzba öntése előtt (1927. május) a nyíregyházi szoborbizottság elutazott Budapestre, hogy a művész Százados úti műtermében megtekintse a már véglegesen megformált agyagmodellt. Jelen volt Mikecz István alispán, Bencs Kálmán polgármester, Borbély Sándor tb. főjegyző, Szohor Pál főjegyző, Kardos István kultúrtanácsnok, a szoborbizottság előadója, dr. Kovách Elek kir. közjegyző, dr. Erdőhegyi Lajos országgyűlési képviselő, valamint Paulusz Márton kormányfőtanácsos, akikhez csatlakozott Téger Béla a Nyírvidék munkatársa is. A Nyírvidék tudósítója ekképpen jellemezte az emlékmű főcsoportját: ,A három méter főgrupp egy rettenthetetlen magyar hőst ábrázol, de nem katona kosztümben, kortól meghatározottan, hanem a magyar föld őserejű fiát, a szabolcsi föld győzhetetlen erejű daliáját, aki itt küzd előttünk a hétfejű sárkánynyal. Jobb lába a titáni küzdők roppant erejét sejtető nekifeszüléssel támaszkodik, bal lába támadó földredobbanás után tartja nagyszerű testét, szabolcsi népviselet, csizma, feszes nadrág, a küzdelemben a gyönyörű izmos karról lecsúszott és fodrozódó ing van rajta. Bal kezével a sárkány nyakába kap, irtózatos erővel fojtja meg a bestiát, amelynek néhány feje már lankadtan hull alá az acélos óriás csapásaitól.” A modell megtekintése után a szoborbizottság hozzájárult a szobor öntéséhez (Ma kezdték 1927.). 1927 decemberében Kisfaludi arról értesítette dr. Bencs Kálmán polgármestert, hogy elkészült a Hősök szobra mellékalakjainak megmintázásával, és már csak a bronzba való öntés művelete maradt hátra (Elkészültek 1927.). A következő év februárjában arról tudósít a Nyírvidék, hogy a pesterzsébeti Peternell és Kulhanek vasöntő üzemében elkészültek a Hősök szobrának bronzba öntésével. Arról is írnak, hogy a mintegy 4,5 m magas és 23 mázsa súlyú főcsoportot két részben szállítják Nyíregyházára, mivel a vasúti felüljárók miatt nem lehetne egy darabban (Huszonhárom 1928.). Az emlékmű elhelyezése Amint azt már korábban írtam, az emlékmű elhelyezésére a szoborbizottság 1924-ben az akkori Széchenyi térnek az Olasz Bank előtti részét jelölte ki, a későbbiek folyamán azonban számos vita alakult ki a szobor elhelyezése körül, mivel a lakosság nem volt elégedett a tervvel. Többen úgy gondolták, hogy a szobor csak akadályozná a tér forgalmát, hogy a környezet maga nem méltó egy ilyen kaliberű műalkotás elhelyezésére vagy hogy nincs meg a kellő távlat, ahonnan a szoborcsoportot nyugodtan lehetne szemlélni. 374