Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Művészettörténet - Terdik Szilveszter: Kaplony monostorának újjáépítése Károlyi Sándor (1669--1743) korában
Kaplony monostorának újjáépítése Károlyi Sándor (1669—1743) korában* Terelik Szilveszter Bevezetés Károlyi Sándor az ősi családi központ, a Nagykároly (Cáréi, Ro) közvetlen szomszédságában fekvő Kaplonyban (Cäpleni, Ro) kezdte meg a Rákóczi-szabadságharc végét követő, fontos egyházi építkezéseinek sorát. Jól tudta, hogy ez a templom a Kaplony nemzetség - amelyből a Károlyi család is származott - ősi családi monostorával azonos, a nemzetség egykori temetkező helye. Míg a vármegyében fekvő többi családi birtokon ebben az időben mindenütt a reformátusok bírták a középkori templomot, addig a kaplonyi elhagyatva, romosán állt, így legalább a visszaszerzésével nem kellett külön foglalkoznia. Károlyi a Szatmári béke (1711) után beköszöntő viszonylag nyugalmas időszakban tudatosan kezdte meg a reformáció következtében szétzilált katolikus intézményrendszer újjáépítését, amelyben fontos szerepet szánt a szerzetesrendeknek: a hívek visszaszerzésében a népmissziókban járatos ferencesekre, az ifjúság meghódításának terén viszont az iskolákat működtető piaristákra kívánt támaszkodni. Előbbieket Kaplonyba, utóbbiakat Nagykárolyba hívta meg, ahol a templom visszavétele, az új kolostor és iskola építése több feladatot jelentett, és igazából az 1710-es évek még mindig súlyos politikai és gazdasági viszonyai miatt a ferencesek letelepítése sem volt zökkenőmentes. A tanulmányban a kaplonyi kolostor templomának átalakítására, az új kolostor fölépítésére vonatkozó néhány levéltári forrásanyag segítségével olyan középkori és barokk részleteket ismerhetünk meg, amelyek mára már teljesen elpusztultak vagy csak néhány töredékük ismert. Ezek a források egyrészt jó szolgálatot tehetnek egy jövőbeni régészeti kutatás előkészítése során, másrészt különösen a berendezéshez kapcsolódó, a XVIII. század első évtizedeiből származó szerződések és tervrajzok nem csak az ország keleti felének, hanem korabeli központjának, Pozsonynak a művészeti viszonyaira is vetnek némi fényt (NB!: Ex Oriente lux). Kutatástörténet Az elpusztult bencés monostorok között számon tartott együttes (Sörös 1912. 434.)-korai alapítás lévén, más rend nem nagyon jöhet számításba - állítólag Szent Mártonnak dedikált temploma az 1834-es nagy földrengésig, és az azt követő, Ybl Miklós nevével fémjelzett, az 1840-es években zajló átépítésig alapvetően középkori formájában állt fenn (Takács 2001. 445^147.).* 1 Pontos A tanulmány szövege a 2008. októberében, a Középkori egyházi építészet Erdélyben VI. konferencián, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban elhangzott előadás bővített változata. 1 Ybl Miklós építkezéseiről, az átépített templomról ceruzarajzot közölve: Ybl 1956. 16., 7. kép. A templom és kolostor jelenlegi állapotáról képek találhatók: Muhi 2001. 38-48. NyJAMÉ LI. 2009. 335-369. 335
