Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Zsoldos Ildikó: Az 1905-ös és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik
Zsoldos Ildikó vetett bizalmat, majd a polgármesterrel együtt szállt fel a város négyes fogatára, mely fogat után az ünneplő polgárság haladt lakásáig kísérve újdonsült képviselőjét {Szabolcs 1905. január 28.). A megválasztottak megbízóleveleit az országgyűlés összeülésekor vették górcső alá. A századelő európai nagyhatalmai a mandátumigazolás két fajtáját alkalmazták, az angol és a francia típust. Franciaországban a törvényhozó testület nemcsak a meg nem támadott mandátumok igazolását végezte, hanem hatásköre kiterjedt a megtámadottakra is. Ha a képviselő által benyújtott megbízólevél ellen nem emeltek panaszt, azt külön bizottságok vizsgálták meg, s iktatták be az igazolt mandátumok közé. Az ügyek előkészítését az úgynevezett bureau-к, azaz osztályok végezték. Ezek a kamara végleges megalakulása előtti ülésén a korelnök ellenőrzésével megejtett sorshúzás révén jöttek létre. Elsődleges feladatuk a hozzájuk utalt mandátumok igazolása volt, ám ennek teljesítése után sem szűntek meg, az ülésszak folyamán az utólagosan benyújtott mandátumok vizsgálatával is foglalkoztak. A panasszal megtámadott megbízólevelek megvizsgálására tartományonként igazoló és fellebbezési bizottságokat állítottak föl, s ezek jelentései alapján a plénum szavazással hozott határozatot az ügyben. A döntésben az érintetten kívül minden képviselő részt vehetett (Charnay 1964. 74-78., Ruszoly 1980. 32., Ruszoly 1992. 24-26.). A francia törvényhozó testület határozata igazoló, megsemmisítő és eredményt módosító6 (reformatórius) lehetett (Ruszoly 1980. 33.). A francia példa talált követésre a Német Birodalomban és az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák államfelében is. Vizsgált időszakunkban a Német Birodalomban a választási bíráskodásnak nem volt akkora jelentősége, mint a többi államban. Birodalmi szinten különösen kedvező hatású volt az általános és titkos választójog, mely a többi államhoz képest szűkebb teret biztosított a visszaéléseknek (Ruszoly 1992. 44.). A francia törvényhozó testülethez hasonlóan az osztrák sem kívánta kiengedni kezéből a választási bíráskodást. Angliában azonban csak a meg nem támadott megbízólevelekről döntött a képviselőház, a petícióval megtámadottak a képviselőháztól független választási bíróság hatáskörébe kerültek (Ruszoly 1992. 16-17.). A szigetország nyomdokaiba lépett hazánk is, hiszen az 1899. évi XV. törvénycikk megosztotta a választási bíráskodást (bifurcatio) a kir. Curia és a képviselőház bíráló bizottságai között.7 A királyi Curia elé kerültek döntés végett a törvényben taxatíve felsorolt esetek, míg a többi szituációban a bíráskodás joga a képviselőház jogkörében maradt (Csizmadia-Kovács-Asztalos 1978. 376., Ruszoly 1980. 283-286.). És természetesen a képviselőház hatáskörébe tartoztak a formális igazolási esetek. Az 1905. február 15-én megnyílt országgyűlés mandátumigazolásainak mechanizmusa a következőképpen alakult: a képviselőkből sorsolás útján kilenc osztályt alakítottak, az első öt osztály mindegyikébe 44 44 magyarországi és 5-5 horvát-szlavónországi képviselő jutott, a többi négy osztályba pedig 43-43 magyarországi és 4-4 horvát-szlavónországi. Hrabovszky Guidó a negyedik osztályba, Uray Miklós és dr. Meskó László a hatodikba, dr. Mezőssy Béla és dr. Pap Zoltán a hetedikbe, míg Kállay Leopold a nyolcadikba sorsoltatott. A kiosztott mandátumok a vizsgálatot követően a házszabályok 12.§-ának a), b) vagy c) pontja alá soroztattak be. A szabolcsi megbízóleveleket a Hrabovszky Guidóé kivételével az a) jegyzékbe foglalták, hiszen azokat kifogástalannak találták. így tulajdonosaikat már március 8-án, az 5. országos ülésen végleg igazolt képviselőknek jelentették ki. A kisvárdai mandátummal kapcsolatban az a kifogás merült fel, hogy nincs feljegyezve az ajánló tíz választó neve. így Hrabovszky tagsági jogát csak időlegesen gyakorolhatta a további határozathozatalig. Erre április 6-án, a 7. országos ülésen került 6 1833-tól. 7 Magyar Törvénytár 1899. 45. A választójogi novella (1874. évi XXXIII. törvénycikk) elvileg kimondta, hogy a választások felett a Curia ítél, de ténylegesen csak 1899-től valósult meg a Curia ítélkezése. 284
