Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)

Történelem, helytörténet - Báthori Gábor: A török szövetség próbakövei: Lippa és a lengyel hadjárat

Bethlen Gábor és a Porta kapcsolata

levelében befejezett tényként írt a kényszerhelyzetben hozott döntéséről, vállalva az „árulók vagyunk mindnyájan" vádakat. Nem kockáztathatta tovább Erdély helyzetét és békéjét. Naszuh nagyvezér eltávolításával a Bethlennel ellenséges pasák vádaskodásai szabadabb teret kaptak, és Homonnai György nagy nyári támadása is elkezdődött. A fejedelemnek szüksége volt a Porta támogatására, bizalmának megőrzésére, ahogy az olvasható a Rhédeynek szóló levél további részletében: „inkább akarom életemet Lippa alatt elfogyatnom, hogy sem mint török császárnak kétségessé tenném magamat országostól." (TT 1900. 147.)

A vár átadására 1616. június 1-e és 14-e között, Homonnai csapatainak erdélyi betörésével párhuzamosan került sor. Bethlen Gábor átadásra felszólító határozatát Vajda István, Lippa kapitánya nem hajtotta végre, sőt a várőrséget feleskette az ellenállásra, így az 500 erdélyi gyalogos katonával Lippához kiküldött Keresztessy Pál feladatát nem tudta teljesíteni. A fejedelmi parancs megtagadása mögött egyrészt a környékbeli nemesség heves tiltakozása, másrészt a Bihar megyébe benyomuló Homonnai György azon ígérete húzódott, hogy támadás esetén a várvédők tőle katonai segítségre számíthatnak. Bethlen - ami szándékától végképp távol állhatott - Lippa ostromára kényszerült és magához ragadta a kezdeményezést. A helyzet feszültségét fokozta, hogy a budai és a temesvári pasák „táborba kiszállottak és gyülekeztek", de Szkender pasa is megérkezett a boszniai haddal a Szerémségbe. Hogy a nyomásgyakorlás teljes legyen, a Porta a moldvaiakat felrendelte, ahogy Bethlen Rhédeynek keserűen megjegyezte, ezzel „kívánja a török császárnál érette való törekedésemet." (TT 1900. 148-149.) Bethlen Gábor, a minden részletre odafigyelő, az utasításokat pontosan megfogalmazó, a személyes jelenlétével példát mutató hadvezér elrendelte Várad teljes harckészültségét, és ez a tény önmagában is rámutatott a térségben kialakult kritikus állapotra. Lippa klasszikus várostrom után került Bethlen kezére. Ágyúzása 9 órán át tartott - az elkallódott 10 mázsa lőpor pótlását Várad biztosította -, majd a védők sikertelen kitörését követően Bethlen Gábor gyalogosai között „szép harccal az kőfal alá ménének" és elfoglalta a várat (TT 1900. 150-161). A temesvári beglérbég az átadás után a Lippát ért károkat azonnal kijavította, a bástyákat és a falakat megerősítette, és megfelelő létszámú őrséggel látta el.

Lippa jelkép. Átadása Bethlen Gábor rövid ideje tartó fejedelmi hatalmának a török szövetség mellett az első nyílt kinyilatkoztatása, bizonyítéka. A veszteséget, amely - úgy hiszem - nem annyira az Erdély biztonságában szerepet játszó vár stratégiai kiesésében, hanem abban állt, hogy átadása veszélyes fegyvert adott a Habsburg propagandának, amelyet Bethlen kétszeresen is igyekezett kiaknázni. Még a Lippa alatti táborból utasította követét, Tholdalagi Mihályt, hogy részletesen számoljon be a Portán személyes hadba vonulásáról, arról, hogy Homonnai támadásával szemben Lippa átadását fontosabbnak tartotta. Ez hűségének bizonyítéka. A vár késedelmes átadásának okát Bethlen egyenesen Bécsre hárította, akinek célja Erdély megszerzése, eszköze pedig a Portán felajánlkozó önkéntes fejedelemjelölt volt. Homonnaival kapcsolatban nem felejtett el éket verni a két nagyhatalom közé. Azzal, hogy annak terveiben Erdélyen kívül Moldva és Havasalföld megszerzése is szerepelt, egyúttal kényelmetlen helyzetbe hozta a Homonnaival többször tárgyaló Ali budai pasát (TT 1900. 176-178.). Összekapcsolta Lippa ostromát, valamint Homonnai ellen vívott harcát a portai adó 10 éves felfüggesztésével. A kiállított 20000 katona költségein túl Szulejmánra hivatkozott azzal érvelve, hogy ha Erdély hadakozott, a szultán eltekintett az adótól. Ezzel kezdetét vette az 1617 végéig tartó alkudozás és huzavona, amely az adóelengedés ügyében (is) Bethlen szándékának megfelelő portai döntést hozott.

Lippa után a kereszténység elárulásával vádolt fejedelem politizálásában semmiféle kapkodás vagy elbizonytalanodás nem tapasztalható. A török által követelt másik vár, Borosjenő megtartásához állhatatossága, továbbá az Oszmán Birodalom és Lengyelország között kifejlődött katonai konfliktus teremtett lehetőséget. Borosjenő török kézre kerülése ugyanis nagyobb érvágás lett

263