Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Egy humanista főpap A legnagyobb adományokban saját, gyulafehérvári székesegyházát részesítette. A Szent Anna-kápolna építkezésének befejezésére 500 forintot hagyott, s szintén ennyit kaptak az ott szolgálatot teljesítő káplánok, hogy hétfőnként Várday emlékére énekes misét szolgáltassanak. A kápolnában felállítandó oltárra fehér színű oltáröltözetet és két ezüst gyertyatartót adott, továbbá egy nagy szőnyeget. A püspöki székesegyházra, különböző feladatok elvégzésére (torony és padozatjavításra, harangállításra, tetőzet reparálásra, díszes stallum elkészítésére) 2.200 forintot testált. A székesegyházra rengeteg olyan tárgyat, eszközt, ruhát, berendezést felszerelést örökített, amelyeket a liturgia során használtak, illetve a templom belső teréhez szükségesek voltak (Vekov 1996. 460-461.). Báthory István nádorra, a végrendelet végrehajtásának egyik védnökére egy-egy aranyozott tálat, kanalat, és sótartót hagyott, s ezeket megfejelte egy hátaslóval. Sógorának, Drágffy Jánosnak egy virágokkal díszített ezüstserleg, egy-egy bőrrel, illetve vörös posztóval bevont szék, valamint egy-egy aranyozott kanál, sótartó, villa és tál jutott. Ahhoz, hogy a végrendelet végrehajtását még biztosabbnak tudhassa, a lehető legmagasabbra tekintett. II. Lajos királynak adott egy ezüst kézmosótálat kancsóval, két aranyozott serleget, egy nagy kárpitot és hat hintós lovat; Mária királynénak egy ezüst kézmosótálat kancsóval, két serleget, valamint két hátaslovat. Várday Ferencnek volt mit hagyatékoznia. Rendelkezett ingóságai felől, pénzéről, összegyűjtött ezüstjeiről, értéktárgyairól, terményekről. Vekov Károly megállapítása szerint - leszámítva Bakócz érseket - a kor püspöki hagyatékaiból messze kitűnik Várday Ferencé, s nem csupán tételeinek számszerűségével, hanem a hagyaték értékével is (Vekov 1996. 457.). A testamentum nem csupán a vagyonról, hanem igényességéről, Ízléséről is tanúskodik. Balogh Jolán joggal jegyezte meg, hogy Várday a művészetet nemcsak az egyháza díszítésére, pompájának növelésére használta, hanem - miként az újkori mecénások - a szépet önmagáért szerette, a műtárgyakat önmagáért gyűjtötte (Balogh 1937. 322.). Ezt az elképzelést erősíti meg ingó javainak a várdai vár „alsó boltjában”, a tárházban elhelyezett jegyzéke, mely nemesfém edényekről, egyházi felszerelésekről tesz említést (MOL P 707. Zichy család levéltára, 1. cs. Fasc. 4. No. 1783.). Összegzés A reneszánsz ember jellemző vonása az univerzalitásra való törekvés. Nemcsak a legkiválóbb, hanem az átlagos tehetségű humanisták is filológusok, teológusok, jogtudósok, csillagászok és orvosok, költők, zenészek diplomaták stb. voltak egy személyben. Várday Ferencet ugyan tudósnak nem nevezhetjük, de egyetemet végzettként szerteágazó ismeretanyagot fogadott magába. A tudományokban képzett személy volt, ugyanakkor vallásos lelkületű, amit fényesen bizonyít pályája, s nem kevésbé hátrahagyott műve. Várday Ferenc püspökként legalább annyira világi ember volt, mint azok a kortársai, aki nem töltöttek be egyházi stallumot. A reneszánsz emberét - világiassága ellenére - nem lehet vallástalansággal vádolni. A humanizmus sem vallásellenes mozgalom volt, hanem egy olyan irodalmi és tudós irányzat, melyet művelhettek anélkül, hogy vallásos témákról szót ejtettek volna. A világiasság és a sokoldalúság Várday Ferenc esetében szükségszerűség volt. Az egyházi hierarchiában több stallum elnyerése után püspök lett, a világiban főlovászmesteri, királyi titkári, majd kincstárnoki méltóságot töltött be, a nemesi társadalomban is emelkedett pozíciót ért el, beleszólt az országos politikába, veszedelem esetén katonai vezetőként hadat irányított, a Várday családban a nemzetség fejeként egyengette a rokonság sorsát, birtokosként vezette az egyházi és a családi uradalmat, tehát egyszerre sokféle szerepnek kellett megfelelnie. 255
