Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Néző István szellemiséggel rendelkező egyházi és világi hatalmasságokra, egyúttal jelzi, hogy a vallásos hit és a humanizmus, a reneszánsz nem zárják ki egymást. Várday Ferenc egyesek állítása szerint 1524. október 22-én készítette el végrendeletét (Vekov 1996. 454., Pattantyús 2000. 175.). A Magyar Országos Levéltár adatbázisa viszont október 25-ét jelöli meg mint testamentuma gyalui megírásának napját (MÓL DL 89199). A püspök vélhetően a hó végén hunyt el. Végakarata különleges, mert az egyetlen napjainkig teljes terjedelmében fennmaradt középkori erdélyi püspöki végrendelet. A testamentumot Bunyitay Vincze jelentette meg a XIX. század végén ( Bunyitay 1893.). A püspök végrendeletét az egyház javára tett adományok felsorolásával kezdi, bizonyítandó, hogy szívén viselte az egyház sorsát. Legfőképpen püspöki székhelyét részesítette adományokban. Gyulafehérvárott a minden más jövedelmet nélkülöző oltárosoknak 100 forintot hagyományozott, hogy halála után harminc napon át mondjanak misét a lelki üdvéért. A székesegyház káplánjainak és az oltárosok helyetteseinek szintén e célból juttatott 100 forintot. Az itteni Agostonrendi szerzeteseknek, illetve a domonkosoknak 4—4 hordó bort és 20-20 köböl búzát rendelt kiadni. Családi birtokközpontjáról sem feledkezett el. A várdai plébánosnak 25 forintot, 3 hordó bort és 25 köböl búzát hagyott a lelki üdvéért elmondandó misékért. Mindannak fejében, amit apja és testvérei kaptak a várdai egyháztól, azon célból, hogy hozzák rendbe a templom harangját, további 150 forintot és 2 ezüst ámpolnát juttatott a plébániának. A Töttös-vagyónból a házasság révén hozzájuk került másik birtokközpont, Bátmonostor szintén 150 forintot kapott egy malom megvásárlására, továbbá hagyományozott egy vörös miseruhát a hozzá való vörös színű oltári felszereléssel együtt. Az itteni Ágoston-rendi szerzetesekre 150 forintot testált, hogy ők is malmot vehessenek maguknak, s juttatott nekik egy egyszerű fekete selyem köntöst, hogy abból miseruhákat és oltáröltözetet készíttessenek. Erdélyi püspökként is voltak birtokközpontjai, mégpedig Tasnád és Gyalu. Az előbbi egyháza 100 forintot kapott a birtokok jövedelméből, továbbá egy ezüstpoharat és az elhalt Tóth Mátyás ugocsai főesperes ingóságait, valamit a papok azon javait és ingóságait, amelyek a püspökre szálltak. A tasnádi oltárosokra 10 forintot örökített a lelki üdvért mondandó misékért. A gyalui plébániára 50 forintot hagyott, szintén ennyit az ott található kápolnára, a plébánosnak 2 hordó bort és 20 köböl búzát szánt. A püspöki székhely melletti Magyarigen plébánosa 20 forintot, 2 hordó bort, 10 köböl búzát és egy fekete, bundával bélelt köntöst remélhetett. A kolozsvári plébános és káplánjai félszáz forintot kaptak az elmondandó misékért. A városban lévő ferences szerzeteseknek és a domonkosoknak 100-100 forint jutott. A szentmihályi pálosoknak 4 hordó bort kívánt adni, és ennyit kaptak volna a tövisi ferencesek, míg ugyanitt az apácák 2 hordó bort. Személyek is részesültek a végrendelet juttatásaiból. János nevű püspök-helyettesének egy vörös „ hamátz ” szövetből készült kabátot, 1-1 karinget, papi föveget és vecsernyepalástot hagyott. A gyulafehérvári káptalan egy másik tagjának, János doktornak egy fekete „schayn ”-ból készült köntöst és 50 forintot, Márton nevű káplánjának szintén 50 forintot hagyományozott. Fiatal pártfogoltjának, Bornemissza Pálnak - akiből később szintén erdélyi püspök lett - 10 forintot adott, valamint egy egyszerű fekete köntöst. Azt is meghagyta, hogy juttassák vissza a váci püspöknek a sótartót, a két kis kárpitot és a korsót. Ezek vélhetően még akkor kerültek hozzá és maradtak nála, amikor váci püspök volt. De, hogy ne csak visszaadjon, hanem adjon is, a váci egyházra hagyott egy drágakövekkel díszített infulát (püspöki süveget). 254
