Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)

Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége

Egy humanista főpap

örökítette meg. Mint a szerző írja, már majdnem bevégezte a munkát, amikor Várday váratlanul püspöki helynökké nevezte ki a gyulafehérvári egyházhoz, az elhunyt Megyericsei János helyére. Taurinus Bakócz szolgálatából lépett ki Várday kedvéért. Nem véletlen tehát, hogy méltató szavakat használt felettesével kapcsolatban.

„ Várdai törzsökből eredeti a Ferenc nevű püspök,

Erdélynek bástyás sok városa él ma alatta.

Nagyjeles ő Phoebus mesterségében, az ajkát Thália szépszavuvá oktatta; ezért a királyok hajlanak is rá; jó, jámbor s gyémánt ez a jellem.

Néki az ország is hálás, Erdély s a királyok, mert egységbe nemes, számos gyűlt össze szavára.

О maga is harcolt, mindenki dicsérte, követte.

Béke lesz újra, ezért őt illeti érte a pálma.

Zápolya vajdához szól így, hogy a harcra tüzelje:- Isten, a törvény int, buzdít, űzzük ki Temesből hadrakelő népünk, mert hogyha a görbe parasztok foglalják el a várt, többé vele szembe nem állhatsz, romba szakad palotánk, és hosszú karóba vonatnak.

Hasztalanul sírsz már akkor, hogy a harcba nem álltái.

Vészes a késlekedés, de nagyobb lesz még veszedelmünk, hogyha sokat fecsegünk. Hamarább kössük fel a kardot s rettenetes haddal törjünk a paraszti tömegre.

Győzni fogunk, mert ők diadalmukban bizakodnak, már pedig ez sokakat végső vesztükbe taszított.

Mert noha még kétes győzelme, de mégis e csorda óvatlanná lett. A király csakis úgy lehet úr, ha dolgain ész a vezér. S a derék úr dolga aként megy, mennyire jó vagy rossz; s inkább ha a rossz fele hajlik, dolga nem is lesz jó: amit elnyer, az újra veszendő.

Ostoba vajdának nem lesz tartós az uralma.

Nagy vereséggel jár, nem biztos birtok a rablás, s főrend és polgár nem uralja sokáig a fegyvert. -így szólott s mindük lelkét fegyverre tüzelte.

Harcra heves hadirend követé a vitézi vezért már.

Érc sisakot helyezett a fejére, a nem remegőre; vaspáncélt kapcsolt bátor kebelére; a hátán nagy bőrpajzs fityegett, szíjakra akasztva fogóján; lándzsa a jobbjából és baljából se hiányzott.

Nagylelkű nemesek szép szerrel eképp vonulónak; harcba haladt a csapat, mert így döntött a tanácsuk, minthogy a nép tüze ég. - Már őrváltásra negyedszer szólal a trombitaszó, amidőn közelíti Temesvárt Zápolya tábora és fölmenti a várat a vésztől. ”

(Taurinus 1972. 61-62.)

249