Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Néző István Nagyságos atyjának és urának; méltóságos Várdai Ferenc erdélyi püspök úrnak az erdélyi Adrianus Wolphardus főjegyző boldogságot kíván. ■ ■■Úgy gondoltam, addig is a méltányosság jogán neked, minden jó pártfogójának, jótevőmnek kell ajánlanom ezt a velencei Marcellókról szóló panegirikuszt, melyet gyűrött, szakadt, széthullott, portól és piszoktól borított lapokból szedegettem össze. Azt kívántad, hogy minden igyekezetemmel a jogtudománnyal foglalkozzam; ki másnak ajánlhatnám e kis munkámat, melyet a jog tanulmányozásától elcsent szabad óráimban készítettem? Te bevezetted nevemet szent kollégiumod albumába, te vagy tanulmányaim kezdeményezője és biztos támasza; mennyi költséget viseltél, mikor adjuk vissza a kapott sok támogatást?” Ezek után nem is lehet kérdés, hogy a szerző kinek is ajánlhatta volna méltóbban a művet: „...mint neked, az érdemes pannóniai püspöknek, az irodalom nagy barátjának, a tudósok mecénásának, aki a Várdai ősi és nemes családból származol s ennek nagybátyáddal, István kalocsai és bácsi érsekkel, akit erényei miatt vettek fel a kardinálisok sorába, s aki korunkban távozott az élők sorából, s több más, haditetteik révén híressé vált családtaggal együtt te vagy a legnagyobb éke. Hogy a kereszt nevében hadba hívottak háborúja elcsitult, hogy nem fenyegeti már kard az ártatlanok nyakát, hogy nem került sor a nemesség lemészárlására... elhárítottátok a végveszélyt, amely néhány évvel ezelőtt minden becsületes embert fenyegetett - kinek fülébe nem jutott el a híre? A világ mely sarkába nem ért el azonnal? De erről bővebben is hallhat majd az utókor, ha az égiek is úgy akarják, a parasztháborúról hősi mértékben írt költeményemben ... fogadom, hogy ha Johannes Pannonius szövegének helyreállításában és kiadásában mutatott igyekezetem — amint remélem - tovább erősíti irántam meglevő jóindulatodat, akkor... elvégzem a végső simításokat ragyogó erényeidről írt magasztaló költeményemen, melyet ifjabb éveimben kezdtem el.... Üdv, literátorok dísze.” (Janus Pannonius 1982. 665-667.) A többször említett Marcellust Várday taníttatta Bolognában. Wolphardus nem véletlenül írta Várdayról, hogy igen bőkezű volt, s áldozatkészségének ellenértékét talán sohasem fogja megkapni (Ernuszt 1939. 34.). Wolphardusszal és Marcellusszal, illetve műveikkel már a líra műfajába eveztünk át. Arról nem tudunk, hogy a püspök verseket írt volna, ellenben közvetetten több lírai alkotás kötődik hozzá. A Mohács előtti humanista költészet döntő részben a magyarországi humanista főpapok pártfogásának köszönhető, s ebbe a sorba illeszkedik a Várday által patronált Wolphardus, aki 1517-ben „De cruciferorum tumultibis bellisque libellus” címmel megírta a Dózsa-felkelést, de ez a műve elveszett, talán nem is jelent meg nyomtatásban. Akadnak, akik a nyomtatás elmaradását a püspök szűkmarkúságával vagy hiányos irodalmi ízlésével magyarázzák (Kovács 1959. 459-M60.). Wolphardus erről a munkájáról a fent idézett, Várdayhoz intézett ajánlásában szintén megemlékezett: azt írta, hogy ebben a hőskölteményben a püspök dicső tetteit is megénekelte. Várday alakjának kiemelése érthető, hiszen az eposz a püspök környezetében élő, annak pártfogását élvező humanista alkotásaként született, ugyanakkor Várday valóban szerepet játszott a parasztháború leverésében. A költészet műfajában a legmívesebb műfaj, a carmen heroicum, a hősi versmértékben írott nagyszabású epikus mű volt. Várdaynak helytartója, támogatottja volt az a Taurinus István, akinek tollából elsősorban ilyen munkák maradtak meg. Az olmützi morva polgárcsaládból származó Taurinus (Stieröxel) kanonok szoros barátságot ápolt Wolphardusssal. Ez a kapcsolat talán még a bécsi egyetemről fakadt, ahol Taurinus 1509-ben szerezte meg a magisteri címet (Schrauf 1902. 49., 419.). Müvei közül bennünket egy 1519-ben kiadott eposz, a Stauromachia (Paraszti háború) érint közelebbről, amelyben Várday Ferencnek a Dózsa-féle felkelés leverésében játszott szerepét 248
