Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Egy humanista főpap Várda várát provizorának, Újhelyi Gáspárnak azzal, hogy ő és vicecastellánusai a várat senki másnak, csak neki adhatják át. Ha a püspök meghalna, testvérének, Várday Imrének, ennek halála esetén pedig Várday Jánosnak, Mihálynak és Ambrusnak tartozik az oklevélben, illetve a registrumban meghatározott módon elszámolni: János, Mihály és Ambrus közösen vegyék birtokba a várat (MÓL DL 82622). Várday Ferenc leveleit latinul írta, s ezek az utókor számára elsősorban nem irodalmi értékük, stílusuk, nyelvezetük, megformáltságuk, a kifejezés, a szóhasználat gazdagsága, változatossága miatt fontosak, hanem a levelek címzettjeiből felvázolható kapcsolatrendszer, s a levelekben foglalt információk miatt. Inkább lokális, mint egyetemes értékkel bírnak. Ez a megállapítás nem a két szint közötti minőséget jelzi, hanem csupán azt, hogy minden emléket a maga hatókörében, vonatkoztatási rendszerében kell megközelítenünk. A műgyűjtő Várday Ferenc műgyűjtő is volt, s ilyen téren az elsők egyike Erdélyben. Ezt mutatja a gyulafehérvári palota 1521. március 12-én felvett leltára, a,, Regestrum super rebus do. Rev. in domibus superioribus Albensibus eiusdem relictis 1521. in die Beati Gregorii pape factum ” is. Ennek első tétele könyvtáráról, az abban lévő kisebb és nagyobb könyvekről, kódexekről szól: „Libri diversi in maiore volumine numero LXXXIIII. Libri in minori volumine XVII. ” ( Zichy 1931. 422.) A könyvtárát 1524-ben kelt végrendeletében testvérére, Ambrusra hagyta. A leltárban szereplő 101 könyvből ma már egyet sem ismerünk. Tudjuk, hogy a püspök a gyulafehérvári székesegyházra is hagyott három könyvet (Vekov 1996. 469.). A Szent Mihály székesegyháznak adományozott kincsek közt említi Várday végrendelete a Pontifíkáléját. Későbbi sorsáról annyit tudunk, hogy a kódex egy bejegyzése szerint 1567. október 1-én 2 forintért Lembergben vásárolta meg akkori gazdája. A XVIII. században a galíciai Jaroslavban, a jezsuiták könyvtárában volt. A kézirat csak a XIX. században került a bécsi könyvtárba, s ma is a Nationalbibliothekben őrzik a magyar kéziratot, Várday Ferenc erdélyi püspök Pontifíkáléját. Ez a fólió kézirat egy egész lapot betöltő díszítést és 58 iniciálét tartalmaz, utóbbiak közt 13 figurális képekkel, 43 pedig lapszéli ornamentikával ékesítettet. A Pontifikáié 5a lapját két egymás alá helyezett miniatúra díszíti, a felső egy klerikus felszentelését ábrázolja. A püspökök és kardinálisok között ülő pápa az előtte térdeplő klerikus haját levágja, a pápa mellett egy-egy címer látható. Az egyik X. Leó pápáé, LEO PPX felirattal, a másik püspöki címer, amely arany alapon három balra forduló ezüstéket mutat, vagyis a Várday család címerét ismerhetjük fel benne. A címerpajzs fölött lévő püspöksüveg mellett az F. V. betűk olvashatók, azaz a Franciscus Varday név monogramja. Az alsó képen magas trónon egy püspök ül, akinek egy előtte térdeplő klerikus könyvet nyújt át. Ez az a jelenet, amikor Várday a kódexet felajánlja a pápának. A térdeplő alak mellett egy fa zöld lombjai között egy címerpajzs helyezkedik el, amelyen Szent Mihály lándzsáját az ördögbe döfi. A két miniatúrát a PONTIFEX. F. V. felirat választja el egymástól. Ezekből az utalásokból nyilvánvaló, hogy a kódex tulajdonosa Várday Ferenc volt, de a mű nem a XVI. században, vagyis nem a püspök korában, hanem a XIV. században készült, csupán a címereket készítette, és a két nagy miniatúrát festette át egy XVI. századi művész (Berkovits 1942. 259-266.). Várday Ferenc képi ábrázolása megfelel annak, amit róla a velencei követ jelentésében olvashatunk: a püspök kövér ember volt. A velencei követek Várdayról elismerően nyilatkoztak, elismerik műveltségét, ugyanakkor Massaro követségi titkár 1523-ban hangsúlyozta, hogy igen fösvény, nem tesz mást, mint dőzsöl és a pénzt 245
