Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Néző István püspökségével talán nem teszik alaptalanná azt a feltételezést, hogy benne lássuk a freskók megrendelőjét, donátorát. Az építkezések közt szólnunk kell a kisvárdai várban végzett munkálatokról. A várat 1465- ben kezdték építeni, de még 1516-ban sem készült el. A főpap 1516. december 11-én kelt levelében azt írta János nevű testvérének, hogy régi gondja lévén a vár reparálása, most végre is hajtja. Az erdélyi püspök egy familiárisát küldte Kisvárdára, hogy annak vezetésével hozzákezdjenek a vár javításához, erősítéséhez. Az ő működése alatt készült el a várat elég szorosan körülövező, három méter széles palánkfal, melynek kettős cölöpsorát döngölt földdel töltötték, erősítették meg. Ezt a külső várat a négy sarkán egy-egy „torony” tette védhetőbbé. Valószínűleg ekkor készült az északkeleti sarkon lévő rondella, és a másik három sarkon a sokszögű bástyákat is ekkoriban emelték. Az így elkészített második védelmi vonal kb. 60x80 méteres területet vett körül. A vámép és az őrség szállásán kívül helyet kellett biztosítani az állatoknak, az élelmiszernek, a szemes és szálas takarmánynak, s nem csupán hely kellett, de védhető területre volt szükség. Ez nem volt más, mint a vízjárta terep határán emelt kerítéssel óvott rész, az ún. huszárkert. Ennek védelmét a földbe vert cölöpök, az ezeket összekötő, sárral tapasztott vesszőfonás biztosította. A várról 1570-ben készült felmérés még jól mutatja ennek az ovális, néhol kiugró őrhelyekkel megszakított kerítésnek a helyét, melynek nyomait aztán a későbbi átalakítások eltüntették (Gerő 1975. 192.). Az erődítményről legközelebb 1520. július 31-én hallunk, amikor a leleszi konvent előtt Várday Ferenc fassiot tett javairól, valamint Kisvárda várának építéséről (MÓL DL 82560). A török terjeszkedés következményeit, nagyon is valós veszélyeit (1521 júliusában Szabács, augusztusban Zimony és Nándorfehérvár esett el) felismerte a főpap, és 1521. november 5-én Gyaluról írott levelében Ferenc püspök utasította János nevű testvérét, pontosabban jóváhagyólag helyeselte, hogy az a vár építését fából (talán a palánkvárról van szó) gyorsan fejezze be, mert ezzel elejét vehetik annak, hogy esetleg azt elfoglalják. A veszélyre tekintettel figyelmeztette testvérét, hogy ágyút, puskát és puskaport is szerezzenek be, raktározzanak el, így a védelemre készüljenek fel (MÓL DL 89154). Feltehetően ekkor bontották le a tornyok felső szintjéről a kiálló fagerendákon nyugvó, fából készült erkélyeket vagy másképpen gyilokjárót, sétálót, amelyeken állva a tűzfegyverek ellen már nem igen tudtak volna a védők hatásosan védekezni. Ezek maradványai még az 1970-es években látszottak; ma már csak lyukak jelzik a gerendák helyét. Azért, hogy tovább fokozzák a védelmi képességet, a tornyok felső szintjén kettős tölcsér alakú lőréseket, ágyúállásokat képeztek ki, vastag, befelé hajló téglapárkányt, íves falkoronát építettek, hogy az leperdítse az ágyúállásokra célzott ellenséges lövedékeket, hogy azok kevesebb kárt tudjanak tenni a falban. Ez a XVI. századi pártázat ma is látható. A falakon ferde, hosszú, négyszögletes lyukakat alakítottak ki az ún. szakállas puskák számára. A következő esztendőben, 1522-ben megint említik a vár építését (Entz 1958.204.). Annak gondját Várday 1523-ban átadta megbízottjának, s halála estére is intézkedett. Előrelátónak bizonyult, mert a rákövetkező évben valóban elhunyt (MÓL DL 82622). A levelek A Várday Ferencre vonatkozó közvetlen - mondhatni legközvetlenebb - kapcsolattal rendelkező emlékek közt számba kell vennünk azokat, amelyeket ő maga hozott létre, s ezek az írásbeliséggel kapcsolatosak. A kedvelt humanista műfajok (grammatika, retorika, poétika, morálfilozófia, történetírás jogtudomány) közül Várday Ferenc esetében a retorikát kell kiemelnünk, ezen belül pedig az episztolát, azaz a levelet. Különböző típusai - ajánlólevél, üdvözlőlevél, diplomáciai levél, familiáris levél - egyaránt a nyilvánossághoz szóltak és általában gyakorlati célból íródtak. Az első két típus a formális, míg a másik kettő a közvetlen viszonynak megfelelő stílus eszközeit használta. 242
