Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
89215). Más dokumentumból azonban megtudhatjuk, hogy Végedi maga járt el a malom ügyében, s miután 404 forintért kiváltotta, az erdélyi káptalannak átadta (Веке 1891. 119-120.). Az építkezés hamarabbi befejezését vélhetően a pénzhiány gátolta. Ezt bizonyíthatja, hogy a végrendeleti összeg szóba kerül egy 1525. március 10-én kelt okiratban. Ekkor ugyanis II. Lajos Küküllői János és Imre tordai főesperesek, Várday Mihály cubicularius és testvére, Imre, Korotnai János és Körösi László mint Várday Ferenc gyulafehérvári püspök végrendeletének végrehajtói kérelmére két feltétellel megerősíti a püspök végrendeletét minden részletében. Az egyik feltétel, hogy a végrendelet végrehajtói semmit nem titkolnak el az elhunyt püspök jövedelmeiből. A másik, hogy azt az 5.500 forintot, amelyet Várday különböző feladatok elvégzésére a gyulafehérvári székesegyháznak adott, most, az ország végső szükségében más, nemkülönben üdvös, de sokkal inkább szükséges célokra (a török veszedelem ellen) fordítják (MÓL DL 82694). A munkálatok előrehaladását vélhetően ez utóbbi kitétel hátráltatta, mivel a király valóban igénybe vette a püspök pénzét. Erről ad tanúságot, hogy 1525. augusztus 21-én II. Lajos utasította a kincstárat, hogy az általa a Várday hagyatékból felvett 8.000 forintot fizessék ki Gosztonyi János erdélyi püspöknek, aki vállalta, hogy a visszakapott pénzből elődje végakaratát teljesíti (Entz 1958. 120.). Ez az összeg bizonyára nagyot lendített a kápolna építésén, s nem lehetetlen, hogy az októberi évfordulóra elkészült. Ezt csak sejthetjük, az viszont bizonyos, hogy a kápolnát 1526. május 26-án már említik. Gosztonyi János püspök ugyanis ezen a napon datált oklevelében megerősítette a Szent Anna-kápolna mellett lévő kőháznak azon kiváltságait, amelyeket az még Várday Ferenctől kapott (Bunyitay-Rapaics-Karácsonyi 1902. 257-258.). A rendelkezésre álló idő rövidsége és a pénzhiány lehetett az oka, hogy a kápolna építésénél nem a kiemelkedő szépségre törekvés volt a cél. A fő szempont az volt, hogy a kápolnát mielőbb befejezzék abból a pénzből, amelyet az elhunyt erre a célra hagyott. így a kápolna ugyan művészileg nem kimagasló, de a reneszánsz mecénáshoz „illő” formában valósult meg. A Szent Anna-kápolna a háromhajós, latin kereszt alaprajzú székesegyház északi mellékhajójához kapcsolódva, a Lászói-kápolna és a székesegyház északi kereszthajója közé ékelődik. Két boltszakaszos terét bordás keresztboltozat fedi. Belső tere szinte minden díszítést nélkülöz. Mindössze három címer, néhány akantuszleveles/bimbós vagy a bimbók helyén maszkokkal díszített faragott oszlopfő cifrázza a kápolna belsejét. A címerek közt két Várday címer található. Az egyik az északi oldalfal két félköríves ablaka között lévő elmetszésében van, ezt reneszánsz szalagok övezik, két oldalán felirat volt látható, ma annak csak töredéke. A másik címer a boltozat zárókövét díszítette, а XIX. század végén még létezett, ma már nincs meg. Erre faragtatta Várday Ferenc nemzetsége háromékű címerét s a magáét, amelyiket rózsa, angyalfej és csillag ékesített. А XVI. századi kápolna belsejének figurális és ornamentális oszlopfői а XIII. század végén román stílusban épült székesegyház formáit utánozzák. Ezt a stílust nem a püspök igényelte. Hátterében a kápolnát építő mesteremberek, a kőfaragók technikai és művészi felkészültsége/felkészületlensége húzódhat meg, mely párosult a fentebb említett idő- és pénzhiánnyal. Reneszánsz stílusjegyek főként az északi homlokzaton találhatók, de a tagolóelemek itt sem a reneszánsz homlokzatok lizéniái, hanem falpillérek. A romanizáló stílus minden bizonnyal távol állt az Itáliában tanult püspöktől, amit jól jelez, hogy néhány évvel korábban a nyugati karzatra vivő reneszánsz lépcsőfeljárót emeltetett a székesegyházban. Ez részben ma is látható. Ugyancsak Várday idejéből származik az északi mellékszentély kétrétegű, magas színvonalú alakos falfestménysorozata. A gyulafehérvári székesegyház Lászói János és Várday Ferenc alkotásai által a honi reneszánsz művészet egyik legjelentősebb központjává vált, amely a teljesen elpusztult, szintén Várday által építtetett püspöki palotával együtt jelentős hatást gyakorolt a korabeli Erdély művészetére.
