Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Egy humanista főpap Az építkezések Ha a fenti hármas tagolást követjük, akkor elsőként a püspök gyulafehérvári építkezéseiről kell szólnunk, hiszen mind a közvetlen kötődés, mind a létrehozott „objektum” nagysága ezt indokolja. Érvként sorolhatnánk az építmény reneszánsz jellegét, ám a püspöki székhelyen emeltetett ún. Várday-kápolna művészi megítélése problémás, mert a „romanizáló” épület elüt építtetőjének humanista szellemétől éppúgy, mint a reneszánsz kor művészi kifejezésmódjától. A mintegy tíz évig kormányzó Várday sokat tett a gyulafehérvári székesegyház bővítéséért, karbantartásáért és szépítéséért. О építtette az északi mellékhajó mellé, a Lászói-kápolna és az északi kereszthajó közé a Szent Anna-kápolnát. A kápolnáról végrendeletében többször említést tett. Az első pontban ezt a kápolnát jelölte meg végső nyughelyéül, úgy rendelkezett, hogy testét a székesegyházba temessék, majd a Szent Anna-kápolna elkészülte után vigyék át oda. Az épület tehát 1524 őszén még nem volt készen, éppen ezért a testamentumban a befejezésére és a kápolnában egy oltár állítására 500-500 forintot hagyományozott. A kápolnának oltárfelszerelést (oltáröltözetet, ezüst gyertyatartót, nagy szőnyeget) rendelt. Intézkedett arról, hogy a kápolnában minden hétfőn énekes szent misét tartsanak. Nem tudjuk pontosan, milyen stádiumban volt az épület Várday halálakor, annyi bizonyos, hogy a gyászeset meghiúsította a püspök által megálmodott reneszánsz sírkápolna megvalósítását. Bunyitay és Balogh Jolán úgy vélték, hogy a Várday-kápolna helyén az 1356-ban elhunyt Széchy András püspök kápolnája állt, s ezt csak kibővítették а XVI. században (Bunyitay 1893. 10., Balogh 1943.92.). Ezt a nézetet Entz Géza megcáfolta (Entz 1958.46., 158. és 120. jegyzet), tény viszont, hogy a Szent Anna-kápolna építéséhez felhasználták a román kori székesegyház faragott köveit, sőt annak két félköríves ablakát is (Forster 1905. 127.). A kápolna építésének újabb adalékait Pattantyús Manga tárta fel (Pattantyús 2000. 175-184.). Ő három olyan levélre bukkant, amelyet a végrendelet végrehajtói között felsorolt Végedi Imre tordai főesperes írt, s mindegyik kapcsolatos az építkezéssel. Végedi a helyszínen felügyelt a munkálatokra, és annak menetéről, előrehaladásról folyamatosan tájékoztatta a királyi udvarban tartózkodó Várday Mihály királyi kamarást, az elhunyt öccsét. Az első levél 1525. február 15-én keletkezett. Ebben Végedi 362 forint sorsáról adott elszámolást. Ezt az összeget egy bizonyos Adorján doctor utalta ki Végedinek. Szó esett arról a korábban átadott 1.300 forintról, amelyet most 200 forinttal egészített ki, mely összeget a kápolnára, egy bizonyos fal, illetőleg a káplánok házainak építésére fordítottak, 100 forintot pedig a templom tetőzetére költöttek. A maradék 62 forintot a levélíró magánál tartotta, hogy majd abból fedezze az örökös misét és a fejereklyetartó bearanyozását, s erre a célra további kétszáz forintot kért Várday Mihálytól (MÓL DL 89207). A levélben említett összeg annak a pénznek lehet egy része, amelyet a püspök végrendeletben a kápolnára hagyott, az építkezésekre és a székesegyház felszerelésére. Ezt az összefüggést támaszthatja alá, hogy a testamentumban Várday két fejereklyetartó bearanyozására adott utasítást, ez kerülhetett szóba a februári levélben. Ajúlius 19-i levélből megtudható, hogy a kápolnát még építik. Végedi mentegeti magát, és ígéretet tesz Várday Mihálynak, hogy minden erejét arra fordítja, hogy az évfordulóra elkészüljön a mű. A levélből nem derül ki, hogy milyen évfordulóra gondol, de az nem igen lehetett más, mint a püspök halálának októberi egyéves évfordulója. Az építkezésen kívül Végedinek másra is ügyelnie kellett, mégpedig arra, hogy az örökös misét biztosítsa, mert - mint írta - nem lenne illő, ha a kápolnát felépítené, de abban nem tartanának misét. Ahhoz, hogy a misét, azaz a misézők javadalmát előteremthessék, azt ajánlja, hogy egy akkor éppen más által bérelt abrudbányai malom jövedelmét szerezzék meg (MÓL DL 89216). Az augusztus 10-én kelt levél fő témája a misealapítvány, de kiderül az is, hogy a kápolna építése nem sokat haladt előre. A malom és az alapítvány ügyében sem történt változás (MÓL DL 239
