Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)

Néprajz - D. Rácz Magdolna: Adatok az Észak-Tiszántúl népi táplálkozásához

Adatok az Észak-Tiszántúl népi táplálkozásához A főzelékek közül a krumplifőzeléket (Beregben kaporral, füstölt csülökkel), a babfőzelé­ket, a törtbabot, a borsót és a lencsét készítették gyakran. A háború után a gyerekeknek megfőzték a kelkáposztát és a paradicsomos káposztát is. A nehéz munkát végző embereknek ezt nem adták, mert nem volt eléggé tápláló. Állati eredetű nyersanyagok A tej és tejtermékek szerepe a táplálkozásban A hagyományos paraszti gazdálkodás nagyállattartó ágazatában a szarvasmarhatartás ki­emelkedően fontos. A tej és tejtermékek szerepe a népi táplálkozásban, akárcsak a környező terüle­teken, nálunk is jelentős volt (Schwalm 1988. 429., Ujváry 1991. 113., Varga 1993. 39.). А Щ jel­dolgozása a parasztcsaládokban az asszony feladata. A fejőshez kötényt kötöttek. Vödörben langyos vizet vittek, lemosták a tehén tőgyét, ha kellett a farkát is. Ha rúgós volt a jószág, a lábát gúzsba tet­ték. Fejőszéken ülve fejtek, a zsajtárt a térd közé fogva. Naponta kétszer fejtek, ellés után három­szor. Az ellés utáni első tej neve fecstej vagy föcstej. Emberi fogyasztásra alkalmatlan. Vagy a mos­lékba öntötték, vagy korpára, és megette a tehén. A második tejből gulásztát, kurászdát, gulajsztrát (Dienes 1939. 219.) készítettek. Feltették főni, mikor összement, akkor volt jó. Összehívták a gye­rekeket, jó ismerősöket és közösen fogyasztották el kenyérrel (Schwalm 1988. 430.). A harmadik tejből bábakalácsot sütöttek. A tejet egy edénybe (bográcsba) öntötték, sok tojást ütöttek bele, ga­bonaliszttel összekavarták, betolták a kemencébe és megsütötték. Ez a kalács sárga, fényes és lyu­kacsos volt. A gyerekek ették meg, miközben az anyjuk egy csupor vízzel leöntötte őket, hogy a te­hén is olyan bőven adja a tejet, mint ahogy róluk csurog a víz (Dienes 1939. 219., Schwalm 1988. 430.). A tehén tőgyét jól ki kellett fejni, mert különben elapasztott. A házba a tejet letakarva vitték be. Megvárták, míg a habja magától elmúlt, majd szétszür­­ték a tejescsuprokba. Ha tejfelt készítettek, meleg helyre állították. Nem takarták le, mert akkor megkeseredett. Nyáron kb. két nap alatt, télen hat-hét nap alatt adta fel a fölét. Télen a szobában lévő lapos kemence tetejére állították a tejescsuprokat. Ha megdöntötték és magától elvált a tejföl s alul látszott az aludttej, akkor az erre a célra kialakított kis mély, kerek fakanállal lefölözték. Házi használatra, ételek habarásához eltették, de a fölösleget eladták. A házi vajat tejfölből zürbölővel, zurbolóval készítették. A tejfölt addig kellett zürbölni, míg össze nem állt. Mikor kész volt, hideg vízre kiszedték. Az ujjúkkal lyukat nyomtak bele, hogy ne maradjon benne savó. Ezután kézzel te­nyérnyi darabokat formáztak belőle, villával cifrázták. Esetleg vaj formába tették, ami szép mintát nyomott rá. Ha nem adták el mindet, akkor hideg vízen tárolták. Másik módja a vajkészítésnek, mi­kor a háziasszony valamilyen lezárt edényben addig rázza a tejfölt, míg vaj nem lesz belőle (Márkus 1936. 168.). Volt, ahol a vajat és a tejfölt kisütötték. A vajat főzéshez használták, a tejföl­lel túrós tésztát ízesítettek. A vajkészítésnél visszamaradt lé az író. A háziak szívesen fogyasztották, ha sok volt, eladták. Nemcsak a tejfölt, hanem az aludttejet is hasznosították. Egy edényben feltet­ték a tűzhelyre, és lassan hevítették. Mikor összement, állni hagyták, míg ki nem hűlt. A savót csak ez után öntötték le róla, mert különben nyúlós lett volna a túró. Háromszög alakúra varrt zacskóba merték bele, s felakasztották. Egy edényt tettek alá, és addig hagyták, míg az összes lé ki nem csö­pögött belőle. A túrókészítéskor keletkezett savóból levest főztek, az állatoknak adták vagy gyógy­szerként használták. A görög katolikus családok húsvétra ún. sárgatúrót készítettek. Egy liter tej, 10 tojás, kevés fahéj, csipet só, 3 evőkanál cukor kellett hozzá. A tejet egy evőkanál cukorral felforral­ták. A felvert tojásokhoz hozzátették a maradék cukrot, és jól elkeverték. Ezt lassan a forrásban lévő tejbe engedték, s addig kavargatták, míg túrósodni nem kezdett. Tiszta vászonkendőbe öntötték, s hi­deg vízbe lógatva kerekre formázták. Ez után felakasztották, hogy kicsorogjon belőle a vizes savó. 219

Next

/
Thumbnails
Contents