Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Jakab Attila: X-XI. századi temető Nyíregyháza-Felsősima határából (M3-as autópálya 161. lelőhely)
Jakab Attila A magányosan - esetleg néhány szegényebb mellékleti! temetkezéssel együtt - előkerült sírok problémája már régóta foglalkoztatja a kutatást. Szőke Béla a magányosan előkerült gazdagabb női, illetve szegényebb férfisírokat már külön csoportokra bontotta, s ezeket vette alapul a vezető- és középréteg emlékanyagának elkülönítéséhez (Szőke 1962. 11-20., 22-25.). Ám például a rozettás-lószerszámos sírok esetében Révész László joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy „túlnyomó többségük lelőhelyét régész még csak nem is látta, nemhogy hitelesítő ásatást végzett volna ott. Javarészük ajándékozás vagy vétel útján került a múzeumokba, olykor évtizedekkel az előkerülésük után. ” ( Révész 1996. 65—66.)67 Mesterházy Károly több ízben kitért a magányos sírok kérdésére (Mesterházy 1996. 773-776.). Mint rámutatott, a korábbi módszerek, illetve előkerülési körülmények nem mindig tették lehetővé a sírok környékének átvizsgálását. így ezeknek a leleteknek a feldolgozásakor pl. Szőke Béla olyan esetekben, amikor férfi- és női sírokra jellemző tárgyak kerültek elő - állítólag - egy sírból, akkor is egy férfi- és egy női sírral számolt. A zempléni sír feltárása során azonban bebizonyosodott, hogy férfisírban is lehetnek női ékszerek (Mesterházy 1996. 774.). Mindezek ellenére - úgy tűnik - valóban számolnunk kell magányos sírokkal, melyek közül a gazdagabbakat a kutatás a társadalom vezető rétegéhez kapcsolta68 (Mesterházy 1996. 774., Mesterházy 1998. 25.). Nehezebb kérdés a szegényesebb mellékletű magányos férfi temetkezések kérdése. Szőke Béla a magányos férfisírokat két csoportra osztotta,69 melyek közül a másodikban kétélű kardok kerültek elő. Ez utóbbi csoportot egy gazdagabb és egy szegényebb mellékletű csoportra bontotta szét (Szőke 1962. 20., 25.).70 Mesterházy Károly szerint szegényesebb mellékletű egyszerűbb fegyveres, főleg kétélű kardos harcosok magányos sírjai ritka kivételtől eltekintve ...jelen ismereteink szerint a 10. századközepétől figyelhetőek meg...” (Mesterházy 1996. 775.)71 Mesterházy a legkorábbi, karddal eltemetett harcosokat a milesek elődeinek tekinti, akik társadalmi rangjukat próbálták némelyik esetben a temetkezési szokásaikkal is jelezni. Társadalmilag hasonló helyzetet foglalnak el az egyszerű könnyű fegyverzetű harcosok. „Ok a kíséretek tagjai, az akkori barbár uralmi rendszer ‘középkáderei (Mesterházy 1996. 775.) A már korábban említett kiskundorozsmai sír kapcsán merült fel az a lehetőség - amire már Mesterházy utalt (Mesterházy 1996. 774.) -, hogy „a Duna-Tisza közét jellemző magányos temetkezések, kiscsaládi, illetve kis sírszámú temetők nagy többsége egy közös okra vezethető vissza, vagyis a terület rövid ideig tartó és viszonylag kis létszámmal történő megszállására.” (Bende-Lőrinczy-Türk 2002. 358.) Ezeknek a síroknak a magányos voltára ez tehát az egyik magyarázat. Ám a felsősimái sír és a szomszédságában előkerült temető jó példa arra, hogy léteznek - jobb szó híján - „ál-magányos” sírok, azaz egy 67 A kérdésről némileg árnyaltabban: Révész 2001. 66-68. 68 László Gyula 1944-ben megjelent könyvében a geszterédi sírt pl. fejedelmi temetkezésnek vélte (László 1944 162-163.), míg Dienes István a „ társadalom kiemelkedő rangú vezetői”-ként, „az egész törzs és nemzetség jólétéért felelős férfiak?'ként írt a geszterédi, zempléni, tarcali sírokról (Dienes 1972. 16.). 69 Az első csoportba tartozó sírokat további három alcsoportra bontotta aszerint, hogy teljesen magányos, páros (az egyik női), illetve szolgákkal eltemetett sírokról van-e szó (Szőke 1962. 20.). 70 Mivel a könyvében felsorolt sírok többsége véletlenül került elő, s környéküket általában nem kutatták meg, valamennyi hivatkozott sír magányos volta nem bizonyítható. 7 * Egy későbbi írásában a magányos sírokat két csoportra osztotta: 1. a végleges letelepedés viszonyai között kerültek a földbe; 2. ideiglenes táborozás nyomait őrzik. A szegényesebb sírokat az utóbbi csoportba sorolta, míg a gazdagabb sírok esetében elsősorban a köznéptől való elkülönülésre gondolt, s csak másodsorban az átmeneti tartózkodásra (Mesterházy 1998. 25.). 118