Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Papp D. Tibor: "A bevezetés a kocsmológiába" című kutatás zsidó kocsmákról szóló része, különös tekintettel a XIX. századi Nyíregyházára
„A bevezetés a kocsmológiába” című kutatás zsidó kocsmákról szóló része, különös tekintettel а XIX. századi Nyíregyházára Papp D. Tibor A XVIII-XIX. századi zsidó tevékenység, kereskedelem, pénzügy stb. vizsgálata szorosan összefügg a zsidó emancipáció kérdésével. Az alábbi források bizonyítják, hogy a zsidók — fölismerve Magyarország gazdasági „fehér foltjait”, valamint eredeti életterük (pl. Galícia) számukra kedvezőtlenné váló voltát - mind nagyobb számban vándoroltak Magyarországra. Rendkívül dinamikus meggazdagodásukat, felemelkedésüket a felső és középrétegekbe jelen tanulmány szerzője csupán a forrásokra támaszkodva kommentálja, hiszen ezúttal fő kutatási területe a kocsma. Nézzünk néhány országos jelenséget Csíki Tamás és Hanák Péter írásai alapján, melyekhez az internet segítségével jutottam hozzá (Csíki 2006., Hanák 1991.). A helyi (nyíregyházi) adatokat Riczu Zoltán könyvéből merítettem (Riczu 1992.). Csíki Tamás a következőket írja: Magyarország keleti-északkeleti területein élő vidéki zsidóság 18—19. századi betelepedésére szilárd — s nem minden ellentmondást nélkülöző - történetírói értelmezések állnak rendelkezésre. Eszerint az izraeliták már a szomszédos Galíciában - ahonnan a ,tömeges ’ bevándorlásuk a 18. század utolsó harmadában kezdetét vette - boltosként, házalóként, regálé- és haszonbérlőként s általában a falvak és a városok közötti ökonómiai kapcsolatok képviselőiként jelentek meg a feudális életvilágban, ami a birtokos nemességgel való szoros szimbiózis ’ alapja lett” (Csíki 2006. 179.) Ezeket a karakterjegyeket a Magyarországra telepedő izraeliták nem csupán megőrizték, hanem - egy újabban megfogalmazódó vélemény szerint (Csíki 2006.) - a meghaladott hagyománnyal és az eredeti közösségi struktúrákkal (a galíciai stetl-hez fűződő életformával) való szakítás nyomán felszabaduló készségeket sikeres vállalkozói stratégiákká transzformálták. Ami azonnal - legyen az a házalóktól a nagykereskedőig vagy a regálébérlettől a tőkés földbérletig vezető szerves út - „kollektív közösségi alkotásnak” minősült. S immár a városokban beteljesedő sikeres és látványos karrierek, a későbbi polgárosodási folyamat, illetve a zsidóság újfent kialakuló csoportsajátos tulajdonságainak előzményeként nyert funkcionális tartalmat. Hanák Péter szerint 19. század Magyarország modernizálásának, a zsidó középosztály felemelkedésének és asszimilációjának sikeres korszaka, mondhatjuk: aranykora volt. Történeti visszatekintésben ma már nyilvánvaló e három folyamat szoros kapcsolata, a kortársak számára azonban bizonyára meglepő, sőt meghökkentő lehetett. Mária Terézia vagy II. József korában alkalmasint a legoptimistább magyar hazafi sem tartotta volna reálisnak az ország közeli és gyors modernizálását, még kevésbé tudhatta elképzelni, hogy ebben a folyamatban jelentős szerepet játszanak majd az akkortájt bevándorolt, éppen hogy megtelepedett zsidók, többségükben szegény házalók, árendások, akik jószerint németül beszéltek, és kevés szál fűzte őket az országhoz. A történelem NyJAMÉ Ll. 2009. 329-333. 329
