Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Papp D. Tibor: "A bevezetés a kocsmológiába" című kutatás zsidó kocsmákról szóló része, különös tekintettel a XIX. századi Nyíregyházára
Papp D. Tibor logikája azonban nem vág egybe az elvont ész logikájával, inkább a szerves fejlődés zegzugos útjait, a mélyvízi áramlások mozgását követi.... Melyek voltak hát azok a long durée folyamatok, amelyek Magyarország modernizálását és benne a zsidóság kiemelkedő szerepét megalapozták? Magyar tőzsérek, német városi kereskedők, görög, szerb, örmény felvásárlók, levantei közvetítő kereskedők után miért éppen a zsidók alkották a modem kereskedőréteg, a tőkés vállalkozók gerincét? Ebből az átfogó nagy témából itt csupán két tényezőt emelnék ki: a társadalmi struktúrát és a történeti szituációt, amelyben a zsidók gazdasági és társadalmi létüket megalapozták a 19. század folyamán.... A hierarchia magasabb fokán álltak a szekeres vándorkereskedők (questores circumforanei). Ok már nagyobb tételben, rendszeresen adtak-vettek és fuvaroztak. Ha elnyerték a földesúr vagy a város engedélyét, házat vehettek, raktárt, sőt kocsmát is tarthattak, illetve bérelhettek. Még magasabb fokon helyezkedtek el a nyílt bolttal rendelkező kereskedők (mercatores), akik mindenféle áru adásvételére jogosultak voltak. A vidéki zsidó mercatorok és a questorok gyakorta a bécsi, a pesti, a győri vagy pozsonyi nagykereskedő cégek bizományosai voltak, mindaddig, amíg maguk is meggazdagodván, a nagykereskedők magasabban adózó és magasabb rangú kiváltságolt osztályába nem léptek.... A legfontosabb személy, az összekötő láncszem a szegény házalók tömege és a jómódú városi mercator között a falusi árendás volt. О eredetileg nem földbérlő, hanem kocsmabérlő volt - jobb esetben megkapta a „kisebb királyi haszonvételek” (mészárszék és malomtartás) bérletét is. A kocsma — mint ismeretes - informális gazdasági központként fontos helyet foglalt el a falusiak életében: nemcsak a földesúri borok, hanem a nyíltan vagy titkon főzött pálinka italmérési helye is. A kocsmához többnyire kezdetleges vegyeskereskedés, bolt kapcsolódott, az udvar és a gazdasági épületek pedig a begyűjtött termények raktára is volt. A kocsmáros funkciójához hozzátartozott a pénzkölcsönzés, a kisebb-nagyobb falusi hitelügyletek bonyolítása is. Az ügyes árendás az idők során földbérlethez is hozzájuthatott, s ezzel megnyílhatott előtte a gazdasági és társadalmi felemelkedés útja." (Hanák 1991.) Láthatjuk, hogy a zsidók folyamatosan teret nyernek a gazdaságban, Riczu Zoltán erről így vélekedik, városunk vonatkozásában: „A település lendületesen fejlődő gazdasága vonzást jelentett a zsidók számára, de a közösség vezetése igyekezett távoltartani őket attól, védve megszerzett jogaikat és kiváltságaikat a konkurenciától." (Riczu 1992. 8.) A város hozzáállása a zsidó kereskedéshez nem teljesen egyértelmű. Bizonyítja ezt az 1826. évi (október 7.) statutum (SzSzBML V. A. 101.2/2. No. 1239): ,yA kocsmáltatásról Ugyanezen alkalmatossággal határoztatott az is, hogy ezen szabad Nyíregyháza városa közönségét illető hét, No. 7 városi kocsmákban való bor-, ser-, pálinkaitalok kimérése, serházában való ser és pálinka főzése, közönséges mulatókertje és fürdőháza, az ahhoz tartozó tánc-, vendég-, úgy a kocsmáros és cselédjei számára készíttetett szobákkal, állással és italok kimérésével egyetemben e folyó 1826. esztendő november hónap 27. napján tízezer, No. 10 000 conventios rénes forint első kikiáltással licitandó a többet ígérőnek árendába adattasson ki a következő feltételek mellett, úgymint: Az árenda fog kezdődni 1827. január első napjától és tart három egész egymás után következő esztendőkig, vagyis 1829. esztendő december hónap 31. napjáig inclusive. A város határában a lakosoknak életből gabonapályinkát főzni tilalmas lészen. Az épületeknek fenntartása s nagyobb reparatiója a város terhe fog lenni. Ha az árendásnak úgy fogna tetszeni, több privátus házaknál is nyithat kocsmát. 330
