A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - Kurucz Katalin: Nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1993-2008 között

lelőhelyként nyilvántartott területek gyakorlatilag egybefüggő, hosszú kilométereken keresztül csupán egykori vízjárásokkal elválasztott régészeti lelőhelyet jelentenek. A 41-es számú (orosi) főút és a Nyíregyháza-Oros, Úr-Cserétől délre lokalizálható lelőhely közötti terület ilyen egybefüggő, régészetileg kutatandó területnek bizonyult. Itt kisebb-nagyobb megszakításokkal 121.820 nf-t tártunk fel (MARTA ET AL. 2004.). A keleti elkerülő szakasz régészeti értékelésekor először is azt állapíthatjuk meg, hogy a leletek minden korszak régészeti emlékanyagát reprezentálják. Ez azért is fontos tény, mivel a korábbi kutatások - amelyek ugyan soha nem jelentettek szisztematikus terepkutatást, pláne ásatásokat egyes korszakokat egyáltalán nem érintettek. Igen gyér információink voltak az őskor egyes szakaszairól (újkőkor, rézkor, kora bronzkor, vaskor) és a népvándorlás kor, illetve a VIII-IX. század történetéről. Az itt elvégzett ásatások sem egyenletes mennyiségű és tudományosan értékelhető leletanyagot szolgáltattak, azonban topográfiai szempontból minden tekintetben igen sok új értékes adattal gazdagodtunk. Azt is elmondhatjuk, hogy a bronzkor késői szakaszából, a Kr. u II-IV. századból és az Árpád-korból nyertük a legtöbb leletet. Különösen kevés újkökori lelőhelyet ismertünk ezen a vidéken. Ezen a szakaszon több helyen előkerült kisebb teleprészlet és feltártunk néhány temetkezést is (ALMÁSSY 2004.). Ugyancsak kevés rézkorra utaló adattal rendelkeztünk, így különösen fontos a 28., 29., 31. lelőhelyeken előkerült rézkori emlékanyag (GINDELE ET AL. 2004., GINDELE-KÁDAS 2004.). A bronzkoron belül inkább késő bronzkori leleteket és lelőhelyeket tartottunk nyilván, ezért a kora bronzkori teleprészletek és sírok segítenek a korszak pontosabb történeti képének kialakításában. A késő bronzkori Berkesz és Gáva kultúra eddig ismert adatai is újakkal egészülhettek ki (26. lelőhely: bronzbalta öntőmintája, 24. lelőhely: kultikus edény depó a Gáva kultúrából - ISTVÁNOVITS ET AL. 2004.). Ugyancsak újdonságnak számítanak a vaskorból feltárt teleprészletek, ezt a korszakot ugyanis zömében temetkezésekből ismerjük, és elég ritka a hiteles körülmények között kiásott telep. A császárkori szarmata telepek legfőképpen méretükkel és leletanyagukkal tűntek ki (GÍNDELE ET AL. 2004A.), azonban a temetkezéseik sok meglepetéssel szolgáltak (legyen elég a 24. lelőhely körárkos és kerített árkos sírjaira utalnom: ISTVÁNOVITS ET AL. 2004.). Mindenképpen kuriózum a 36. számú lelőhelyen feltárt avar temető, amely a korszak egészét tekintve pillanatnyilag a Kárpát-medencében a legkeletibb késő avar temető (ISTVÁNOVITSALMÁSSY 2004.). Az Árpád-kori telepek eddig ismert adataihoz újabbakat is megfigyeltünk: különböző típusú házakat, kemencéket, karámokat stb. A leletek között néhány kuriózum is előkerült, feltétlenül ezek közé kell sorolnunk többek között a Gáva kultúra kultikus edény depóját, római kori ezüstdenarokat, egy hunkori nyereg poncolt pikkely mintás aranyozott ezüstlemezeit (BEJINARIU ET AL. 2004. 257.). Összességében elmondható, hogy a Nyíregyházát keletről elkerülő út nyomvonalán végzett régészeti feltárás sok szempontból eddig ismeretlen adatokkal szolgált, a korszakok között kiemelkedő mennyiségben fordultak elő késő bronzkori, császárkori és Árpád-kori leletek, azonban minden korszakból megismertünk kisebb-nagyobb telepeket vagy temetőket. A 2005. év munkáit nagyjából az M3 autópálya, majd a végén a 4. számú főút négynyomúsítása által érintett területek feltárása jelentette. A nyomvonal hossza 22,2 km, ezen a feltárt terület nagysága 220.781 m

2

. A terepbejárás során összesen térképre vittünk 21 lelőhelyet, ami a kivitelezés közben további 7 lelőhellyel gyarapodott. A területen töltöttünk 187 munkanapot és ez alatt feltártunk és dokumentáltunk 6217 régészeti objektumot. A 2003. évi szerződéskötéshez képest 2005-ben kaptunk területet a nyomvonalon, így a teljes feltárásra ez az év állt rendelkezésünkre. Az útépítés a régészeti ásatásokkal párhuzamosan folyt,