A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - Kurucz Katalin: Nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1993-2008 között

1998. augusztus l-e és szeptember l-e között el kellett végeznünk 2,5 hektár terület feltárását. A feltárás ideje nagyjából a kivitelező tereprendezési munkáival esett egybe. (A nyíregyházi múzeum életében ez volt az első olyan feltárás, ahol már az új törvény szellemében várhattuk el a beruházótól a régészeti kutatás igényeinek figyelembevételét.) A késő bronzkori, császárkori és Árpád-kori telepen összesen 161 objektum került elő (ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS 1998A., 1STVÁNOVITS-LUKÁCS-NAGY 2007. 115.).

1 A megyében a 2000-es évek elejétől jelentkezett igény nagy volumenű régészeti munkákra, részben Nyíregyházán az ipari park kialakításával összefüggésben, részben a ténylegesen meginduló autópálya építés előkészítésének köszönhetően. A multinacionális cégek, illetve kisvállalkozók által beépítendő ipari park beruházásainál hamar kiderült, hogy a kijelölt terület fontos Árpádkori lelőhely, ezért a különböző építkezések csak a régészeti feltárások befejezésével indulhattak. A város déli határában több korszak emlékeit sikerült elkülönítenünk, így bronzkori temetkezések, teleprészletek, császárkori sírok és telep részletei váltak ismertté. A legértékesebb adatokat az Árpád-kori település feltárt részei adták (KURUCZ 2003.). Ugyancsak erre az időre tehető a gátépítési munkák egy része is a Tisza mentén. Tiszadob határában 2002, 2006 és 2007 során több hektáron mentettük a gátépítés előtt földnyerőnek kijelölt területet. Újkökori és Árpád-kori telep, illetve újkökori temetkezések kerültek elő nagy kiterjedésű területen. Ez utóbbiak különösen értékes adatokkal szolgáltak, hiszen hosszú ideje nem sikerült hiteles körülmények között ennyi újkökori sírt kiásni (ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS 2002A, JAM Adattár: Scholtz 2006., Scholtz 2007.). Panyolán is gáterősítéshez hordták a földet, amikor bekapcsolódtunk a munkába 2003 nyarán. Az őskor több fázisában laktak e területen: a rézkorban tiszapolgári, hunyadi halmi, badeni; a bronzkorban nyírségi, felsőszőcsi lakói voltak a Vásármező dombjának. Emellett I. századi és népvándorlás kori falu nyomai is napvilágra kerültek (ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS 2003.). Ugyanezen korszakokból származó sírokat is sikerült feltárni, amelyek közül a rézkoriak tudományos feldolgozása is elkészült (PATAY 2006.). Ugyanebben az évben Szamosszegen is végeztek gáterősítést, ezzel párhuzamosan. Ezek a beruházások komoly szakmai tapasztalatot jelentettek, azonban az igazi megmérettetés egy 2003 júniusában aláírt szerződéssel vette kezdetét. 2001-2002 körül vetődött fel komolyan az autópálya építés folytatása a Füzesabonyt, majd Polgárt elérő szakasztól a keleti országhatárig. Ennek kapcsán végeztünk a megyehatártól az országhatárig tartó szakaszra több ütemben és nyomvonalon régészeti terepbejárást, mígnem 2004 nyarán szerződést kötöttünk a megyehatártól Nyíregyházáig tartó M3 autópálya-szakasznak és az onnan Nyírturáig tartó, Nyíregyházát keletről elkerülő útnak a feltárására. Hajlamosak vagyunk utólag elfelejteni azt a hosszú és nagyon egyenetlen, mondhatnám rapszodikus előkészítő fázist, amely a magyarországi autópálya nyomvonalakon végzett régészeti feltárásokat minden esetben megelőzi. Az NA Rt. külön-külön, eltérő feltételekkel, más-más pénzügyi és határidős kondíciókkal tárgyalt az egyes megyékkel, és ez minden jó szándékunk és erőlködésünk ellenére sem változott az idők folyamán. Legfontosabbnak tartom azt leszögezni, hogy az építést megelőző előkészítő munka az elvártnál sokkal rövidebb volt, a kisajátítások jószerivel meg sem indultak a velünk aláírt szerződés idejére, és az ebből következő nehézségek egyre csak „gyűrődtek" a beruházás gondjai alá. Az építőkkel aláírt szerződés után kiderült, hogy a legtöbb probléma továbbra sem oldódott meg, így a kivitelező rákényszerült a múzeummal való együttműködésre, különben lehetetlen helyzetbe került volna. 2008-ban a terület folytatásában - kelet felé - újabb üzletközpont építését megelőzően folyt régészeti ásatás, itt a már ismert Árpád-kori telep további részeit találta meg az ásató Lukács József, a Jósa András Múzeum régésze.