A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Könyvismertetés - Vofkori Mária: „Kastély a város felett"

Simon Zoltán régész-történész neve már akkor, majdnem a kezdetekkor felmerült. Szintén Németh Péter volt az ötletgazda. Amikor először találkoztunk az inventáriumok kapcsán, Zoliról hirtelen kiderült, hogy szereti azokat. Ez nagy ritkaságnak számít, mivelhogy ez a forrástípus meglehetősen unalmas, semmit nem elégít ki a régész kincskereső szenvedélyéből, pedig Simon Zoltán régész is. De nemcsak az. Történész, aki szívesen elbogarászgat a levéltárban, a szerkesztőnek pedig nagyon jó munkatársa. Végül pedig - de nem utolsósorban - a könyv előtörténetéhez tartozik Eri István, aki a kisvárdai vár XX. századi urai közül a kronológia megmásíthatatlan linearitása szerint az első. 0 volt az, aki az 1950-es években először „ásta" - Németh Péter segédletével - a kisvárdai várat, és ő az, aki kihagyhatatlan a várral kapcsolatos tárgyalásokból. Az inventáriumok megjelenésének nagyon örült, és bár a kisvárdai könyvbemutatóra nem tudott eljönni, elküldte hozzászólását, amelyet felolvastunk, és amely nagyon is valóságossá tette számunkra a jelenlétét. (Az ott felolvasott írása meg is fog jelenni a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle következő számában.) Ebből idézzük most a következő passzust: „ Ugyanakkor természetesen egyetértek Simon Zoltánnal abban, hogy a vár kutatásának folyamata még nem ért a végére. Elsősorban régészeti, kisebb részben építészettörténeti vonatkozású munkálatokra gondolok. Eltekintve Virágh Ferenc, sőt elődei amatőr jellegű kutatásaitól, számot vetettem azzal, hogy munkatársaim és jómagam együttesen mennyi időt töltöttünk valóságos ásatási munkával 1954-1960 között. Mindössze négy hónapnyit, munkanapokra redukálva alig száz napot. És milyen szerencse, hogy többre nem futotta! Sem pénz, sem idő. Ennek köszönhetően leendő utódaink sokkal korszerűbb technikával, kifinomult módszerekkel lesznek képesek megvallatni a középső és külső várföld alatt rejtőző maradványait. És akkor talán elkészülhetnek a várvavárt szintenkénti alaprajzok is. " Ez az a pillanat, amikor meg kell állnunk, de nem azért, mert eljött már az a Kánaán, amelyet Petőfi megjósolt, hanem azért, mert ez az Eri idézet már a jövendőt vetíti elénk. Az pedig számunkra a szabad asszociációk terrénuma. 2. kép A vár és környéke a XVII. század második felében