A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Könyvismertetés - Vofkori Mária: „Kastély a város felett"

Szabad asszociációk A kisvárdai vár ma is rom. Nem is mindig mondható szépnek. Többnyire nem szép várrom, pedig a múlt hatalmat és nagyságot sugárzó építészeti emlékeit hajlamosak vagyunk szebbnek látni, mint amilyenek. Hogy mi lesz belőle, nem tudjuk, nem tudhatjuk. Szabadságunkban áll bármit asszociálni ahhoz a három szóhoz, hogy a kisvárdai vár jövője, de nagyjából csak ennyi áll szabadságunkban. És módunkban is. Az egyetlen konkrét dolog, ami megvalósult - a kötet, amelyről ez a recenzió szól. De mi legyen magával a várral? Mi lesz a várainkkal? Utasítsuk ezt a kérdést egyszer s mindenkorra a költői kérdések sorába? És ha egyszer majd lesz várrekonstrukció, akkor milyennek szeretnénk viszontlátni? Mit várunk egy vártól? Mivel a képzeletünkben biztosan van legalább egy vár már gyerekkorunk óta, legelőször is azt szeretnénk, ha a mi várunk lehetne. Valami, aminek urai és úrnői vagyunk. Valami, ami kicsit mese, kicsit valóság. Ha a mi várunk, és mondjuk múzeum van benne, akkor abban mit szeretnénk viszontlátni? Saját problémáinkat, társadalmi helyzetünket, egzisztenciális kérdéseinket? Vagy esetleg ezekre a megoldást? Ezt, ezt is várjuk egy vártól, amelyben múzeum van? Vagy amennyiben igazat mond David Lowenthal sokat idézett művének címe, hogy a múlt egy idegen ország (The Past is a Foreign Country, University Press, Cambridge 1985.), akkor nem ezt az idegen országot szeretnénk fel- és megismerni ott? Miért ne lehetne egy múzeum kastély a város felett, vagy esetleg vár a város felett? Vár, amely a miénk, vár, ahol közvetlen kapcsolatot teremthetünk egy idegen, általunk soha át nem élhető idő tárgyaival, ahol csend és nyugalom honol és az a béke, amelyet mi is szeretnénk magunknak? Vagy legyen a vár olyan, ahol időnként vívnak és ökröt sütnek nekünk? Vagy lángost és cirkuszi bohócok mutatványát várjuk ott? Mit várunk és mikor? És melyik a mi várunk és mi az, amit várunk? A nyelv mindig megengedi a játékokat, a valóság ritkábban. Az én váram talán leginkább egyfajta kastély a város felett, amelynek csendjében magamba révedve, romantikus és régi hallgatásokat és hevületeket felidézve úrnője lehetek. Hogy lesz-e valaha is ilyen a kisvárdai vár? Nem tudom, nem tudhatom. Ma még nem. Hogy milyen volt a múltban, arról az inventáriumoknak köszönhetően már többet tudhatok én is. A többi - szabad asszociáció. Maga a könyv 3- kép Kisvárdai „Vár-rom", 1903 Mindössze 144 oldal, egy tucatnak a négyzete, bűvös szám. Németh Péter ajánlásával kezdődik, Simon Zoltán bevezetőjével folytatódik, majd az 53. oldaltól kezdődnek maguk az