A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Könyvismertetés - Vofkori Mária: „Kastély a város felett"

A három várúr - akik jelenleg a legtöbbet tudnak a kisvárdai várról - nem más, mint Éri István, Németh Péter és Simon Zoltán. A történet maga pedig Németh Péternek egy mondatával kezdődött: ,JCi kellene adni az inventáriumokat! " Súlya volt a mondatnak. Valahányszor felidézem, mindig érzem azt a súlyt. Csak közben a többi - a történet többi fontos tartozéka - vált pillekönnyűvé a megoldhatatlanság és kilátástalanság miatt. Lebegővé. Ez azoknak a problémáknak a sorsa, amelyek túl sokáig maradnak a megoldandók kategóriájában. Amelyeket mindig elhalasztanák, mert fontosak ugyan, de nem annyira... Egy vár, egy műemlék gyakran kerül ebbe a kategóriába. A kisvárdai várat az 1950-es években mindenütt csak romként emlegették. Akkorra már nagyon az volt, mi több túl volt sorsának azon a fázisán, amelyben a várak anyagának egy részét kezdik elhordani és beépíteni más helyekre, más házakba, más épületekbe. A XXI. század első két évtizedében is rom maradt a vár, de körvonalazódni látszott egy sokat ígérő rekonstrukció, melynek egyik láncszeme lehetett volna az inventáriumok kiadása. Hogy a feltételes mód valaha is átváltható lesz-e kijelentőre, azt ma még nem tudhatjuk. Tény, hogy a két esztendővel ezelőtti felbuzdulás - amely konkrét rekonstrukciós terveket, két bástya és a déli palotaszárny teljes újjáépítését, parkosítást, múzeumi, várszínházi felhasználást és a mindezekre való pályázást foglalta magában - egyetlen felmutatható, kézzelfogható produktuma ez a kis kötet lett. Az inventáriumok. Ezzel a kutatás történeti része, ha nem is teljes egészében, de nyugodtan mondhatjuk, hogy jórészt megvalósult. Németh Péter nemcsak azt mondotta több mint két évvel ezelőtt Fülöpp Róbert tervező mérnöknek, az egykori AMRK munkatársának és nekem, hogy „Ki kellene adni az inventáriumokat!", hanem azt is, hogy a kiindulópont ehhez a Rétközi Múzeum adattárában van. Valóban ott volt. Tudtunk róla, dolgoztunk az anyaggal, szemelvényeket már adtunk belőle Fülöpp Róbertnek, hogy segítsünk neki a tervezés folyamatában, de ilyen messzire - a teljes anyag felhasználására - nem mertünk gondolni. Az anyag maga nem más, mint Pataki Vidor János ciszterci szerzetes cédulakötege, amelyet még az 1960-as évek elején készített - az akkori múzeumigazgató Makay László felkérésére - a Magyar Országos Levéltárban. Pataki Vidor (1901-1973) ciszterci szerzetes, tanár, művészettörténész volt. Sokat foglalkozott az egri vár építéstörténetének kutatásával. Tanított Egerben, később pedig Budapesten. Budapestre kerülése után a Magyar Országos Levéltárban különböző megbízatások keretében forráskutatásokat végzett, cédulázott. Elete utolsó szakaszára a levéltári cédulázás maradt kenyérkereseti forrása. Megbízhatóan dolgozott. A Makay László számára cédulázott anyag tetemes mennyiségű, kizárólag a kisvárdai várra vonatkozik, és az inventáriumoktól a várral kapcsolatos levelezésekig sok mindent tartalmaz. Ez a Pataki Vidor-féle anyag volt a kiindulópontja ennek a kötetnek. Ez tette lehetővé, hogy ne úgy keressük az inventáriumokat a források tömkelegében, mint tűt a szénakazalban. Ez vált Simon Zoltán „mankójává" a levéltári kutatások során. 1. kép Ledentu rajza a várról, 1639