A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Művészettörténet - Terdik Szilveszter: A máriapócsi kegytemplom építésére és belső díszítésére vonatkozó, eddig ismeretlen források

A balázsfalvi uradalmat Micu Klein Ince püspök 1738-ban kapta meg III. Károly királytól az Apafi uradalom részeként a görög katolikus püspökség korábbi birtokaiért, az alsószombatfalviért és a szamosújváriért cserébe (NILLES 1885. II. 533-540.). Az új székesegyházhoz egy bécsi építésszel, Giovanni Martinellivel készíttetett terveket. A munkára 1738. június 30-án kötöttek szerződést, de az építkezés csak Petru Pavel Áron püspök idejében fejeződött be, az 1750-es években (BUNEA 1900. 17., 25., BUNEA 1902. 283.).

11 A balázsfalvi ikonosztáz (9. kép) mind méreteiben, mind a képek számában meghaladja máriapócsi társát, de szerkezeti felépítésében, motívumkincsében és részletformáiban számos egyezést mutat vele. Egyelőre nem tudjuk, hogy Balázsfalván pontosan mikor készült el a faszerkezet. A bécsi Hofkammerarchivban maradt fönn egy levél Petru Pavel Áron püspöktől, amelyben azt írja a nagyszebeni kincstartóságnak, hogy a balázsfalvi templom festészeti munkálatai, az ikonosztáz, a nőket elválasztó fal, valamint a kupola festése 4-5000 forintba kerülne, ami azt jelenti, hogy a festés biztosan hiányzott, de az állványzat akár már készen is állhatott.

12 A képek csak később, 1762 és 1765 között kerültek a helyükre (BUNEA 1902. 283.),

13 az alapképeken olvasható szignó alapján az aradi ortodox festő, Stefan Tenecki készítette őket. Az oromzat és a kereszt képei más stílusúak, tehát más festő munkájával is számolnunk kell. Ezek alapján egyelőre csak annyit állapíthatunk meg, hogy a balázsfalvi ikonosztázt 1762 előtt állították a helyére. A balázsfalvi és a máriapócsi ikonosztáz egymáshoz való viszonya még nem egészen tisztázott, de nagyon valószínű, hogy azonos mester/műhely alkotásai, visszafogottabb motívumkészlete alapján a máriapócsi tűnik a korábbinak. További kérdés - ha a feltételezett kronológia helyes -, hogy hogyan került a faragó Máriapócsról Balázsfalvára? Mindenesetre ebben az időszakban a munkácsi és a fogarasi egyházmegye között eleven kapcsolat volt, Olsavszky Mihály Mánuel az 1740-es évek végén többször is járt Erdélyben a királynő kérésére, hogy pontos jelentéseket készítsen az unió ottani helyzetéről (1746-1747.) (TÓTH 1998. 147.). 1754. szeptember 1-én Máriapócson szentelték püspökké Áront, ekkor biztosan látta az állványzatot. Az is igaz, hogy Áront már 1748tól kezdve, amikor helynökként vette át az egyházmegye irányítását, foglalkoztatta a balázsfalvi templom belső dekorációja (BUNEA 1902. 31.), így nem zárható ki, hogy már korábban, a szentelése előtt megrendelték a faragást. A csoport harmadik tagja az egykori nagyváradi székesegyházban álló ikonosztáz (10. kép), amelyet valamikor a XIX. század elején a körösrévi templomba szállítottak át egy szószékkel és egy püspöki trónussal együtt. Az egykori székesegyház építési ideje nem egészen tisztázott. Forgách Pál római katolikus kanonok, később püspök 1733-ban saját, a piacon álló házát adta oda a görög egyesülteknek imahelyül (BUNYITAY-MÁLNÁSI 1935. 290.). 1739-ben Forgách vett a várostól egy másik telket, valószínűleg azt, ahol a mai katedrális áll, és itt építettek egy új templomot, mellé pedig egy házat a püspöknek rezidenciaként, amelynek az építését Csáky Miklós latin püspök is segítette. A templomnak nem volt tornya, és a század vége felé már kicsinek találták, úgyhogy a XVIII. század végén torony, majd 1800-tól új székesegyház építéséhez fogtak (RADU 1930. 19., 60., JULA-NOVICOV 2007. 6-9., PÉTER 2008. 139-140.).

14 A templom építéstörténetét újabban összefoglalta: PORUMB 1996., PORUMB 2003. 20. 1748. január 12. Nagyszeben. Wien, Staats- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv, Sieb. Akten, Rote Nr. 60. f 1537. Bunea szerint amikor Áron püspök lett, a templom belül még nem volt készen, a berendezés hiányzott és a „tímpla" (ikonosztáz) festése nem volt meg (BUNEA 1902. 283.). A román kutatás egy Aldea nevü marosvásárhelyi fafaragónak és műhelyének attribuálja, de nem derül ki, hogy milyen dokumentumokra vagy más megfigyelésekre alapozzák véleményüket (PORUMB 1998. 4L). A templomban 1765-től tartottak istentiszteleteket (BUNEA 1900. 25.). Bíró szerint 1739-ben egy kis kápolna épült, aminek viszont ellene mond az ikonosztáz impozáns mérete (BÍRÓ 1932. 82.).