A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Művészettörténet - Terdik Szilveszter: A máriapócsi kegytemplom építésére és belső díszítésére vonatkozó, eddig ismeretlen források

Nagy Szent Bazil vagy Aranyszájú Szent János miséjét, a párkányok közé pedig a szentélyben említett kerubfejeket. A mennyezeten, a kórus felett és a két oldalbejárati ajtó fölött a két kupolával azonos perspektívája kép volt látható. A kórus felett egy toronynak a belseje volt ferdén felfestve a torony bejárati nyílásával, mely képzeletben úgy folytatódott a kórus fölötti íven keresztül, hogy a hajó mennyezetén már kívülről látszott a torony barokkos sisakkal, s az ablakán keresztül kitűnt egy kis harang is. Úgy nézett ki, mintha a kórusból egyenesen az ég felé emelkednék a torony. Gróf Klébelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterként járt Máriapócson 1925 nyarán, talán augusztusban, s a következőket mondta visszaemlékezésem szerint (mint végzett negyedgimnazista mindig a nyomában voltam): ezek a perspektív festmények hazánkban ilyen formában egyedülállók, a templomfestésnél meg ne semmisítsék. Nagyon szépnek találta azokat. Boksay mégis lefestette a tornyot, mivel semmi templom belsejéhez illőt nem talált benne. A kórusra Szent Mihály főangyalt, a pócsi templom védőszentjét festette meg a templommal, a hajóban pedig Szent Bazil apoteózisát. (...) Boksay igen gyorsan dolgozott, és munkatársa is, Szarnóvszki ungvári templomfestő. Boksayék 1943-ban befejezték a munkát. Boksay a szentélyt is szerette volna kifesteni, elgondolása is volt rá, egy triptichon, melynek középső képén Szűz Mária lenne az élő monstrácia és kétoldalt valami eucharisztikus szimbólum, mivel a főoltárt, az eucharisztia trónját környezik. Közöltem Boksayval, hogy Petrasovszky Manót nem hagyhatjuk ki a pócsi templomból. 0 ezt meg is értette, és rezignált róla." (DUDÁS 2007. 22-23.) Veres István az itteni munkáért 1260 rajnai forintot kapott. Pócsi működése nem volt mindig zavartalan, egyik levelében a máriapócsi munka közben őt ért megpróbáltatásairól panaszkodik a püspöknek (felesége megbetegedett, lovait ellopták, szobáját távollétében kifosztották stb.), anyagi támogatást kérve, mert a festékek ára miatt a háza felét is el kellett zálogosítania (Függelék 9.). A pócsi templom festőjéről előkerült adatok jelentőségét növeli, hogy ezek fényében biztosan állítható: Veres István nem csak olajképeket, hanem épületeket is festett. A kassai domonkosok templomfestésének attribúciója pedig újragondolást és további kutatást igényel. 4. Az ikonosztáz A kegytemplom legfontosabb berendezési tárgyára, az ikonosztázra nézve is új eredményeket hozott a levéltári kutatás. Előkerült a munkácsi megyéspüspök Olsavszky Mánuel, és a templom ikonosztázának elkészítésére vállalkozó, görög eredetű fafaragó, Konsztantinosz mester között 1748. december 17-én Máriapócson aláírt szerződés (Függelék 8. 3r). A szerződés elején leszögezték, hogy a latinul „a szentélyt lezáró szerkezetként" körülírt ikonosztáz készítéséhez szükséges faanyagot, a munkában segítő asztalosokat és ácsokat a fent nevezett mester maga fogja beszerezni, illetve fölfogadni és fizetni. Abban is megegyeztek, hogy az építmény méreteiben is a püspökkel közösen meghatározott formát fogja követni, ha mégis valami változás történne, azt egyeztetik egymással. A mester arra kötelezte magát, hogy a legjobb faanyagot fogja beszerezni, nehogy később valamilyen törés keletkezzen rajta. A mester a munkáért összesen 650 rajnai forintot kap részletekben, ezen fölül különböző természeti juttatásokat, bort, búzát, húst, tűzifát stb., amelyet igényei szerint fognak számára közvetíteni. A szerződésben Konsztantinoszt „sculptor"-ként, szobrászként írják le, aláírásában ő maga thaliodorosz-ndk, vagyis olasz eredetű újgörög szóval képfaragónak nevezi magát (7. kép).

8 Görög eredetére utal, hogy a számadáskönyvekben „graecus" mesternek A szó eredetével Nagy Márta foglalkozott, amikor az egri Jankovics Miklósról gyűjtött adatokat (NAGY 1990. 9.).