A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Művészettörténet - Terdik Szilveszter: A máriapócsi kegytemplom építésére és belső díszítésére vonatkozó, eddig ismeretlen források

nevezik, de szerepel a neve a bazilita kolostor 1749. május 28-án lerakott alapkő-iratában is, amelyben „Constantinus sculptor graecus constantinopolitanus" néven tűnik föl.

9 A mester számára történt kifizetések menetét jól követhetjük a kolostor számadásaiból (Függelék 17. 24r). A szerződés aláírásakor is kapott már egy kisebb összeget, majd a következő hónapokban általában kétszer vette föl járandóságait. 1749 januárjában és márciusában azt is megjegyzik, hogy deszkákra és anyagokra vette föl a pénzt. Az utolsó nagyobb kifizetés augusztus 8-án történt, valószínűleg eddigre el is készült a művel. A közel 13 m magas, 6 m széles, dúsan faragott együttes elkészítése ezek szerint megközelítőleg nyolc hónapot vett igénybe. Sajnos a számadásokból nem derül ki, hogy Konstantin mester hány segédet fogadott, de feltételezhető, hogy nem egyedül dolgozott ezen a nagyszabású munkán. Elképzelhető, hogy az állványzat fölállítására mégsem került sor 1749-ben, ugyanis a templom építésének befejezését és a berendezés munkálatait irányító Olsavszky Mánuel munkácsi püspök 1750. május 30-án írt levelében arról rendelkezik, hogy figyeljenek a királyi kapu elhelyezésére, hogy valóban a főoltárral szemben legyen. 1752. március 31-én küldött levelében pedig azt kérte, hogy a festő fesse az ünnepikonokat, amíg a többi tábla megérkezik (PUSKÁS 1995. 175.). Az ikonok tehát az állványzatnál valamivel később készültek. 1756-ban, pontosabban meg nem nevezett kassai festőknek fizettek az ikonosztáz festéséért (Függelék 17. 22r). Valószínűleg nem csak az állványzatot festették, mivel jókora összeg került kifizetésre, mintegy 925 forint (az állványzat faragása 650 rajnai forintba került - Függelék 17. 24r). 1785-ben viszont Spalinszky Mihály bazilita festővel az ikonosztáz ikonjainak megfestésére kötöttek szerződést 131 német aranyért, ami két dolgotjelenthet: a képek egy része csak ekkor készült el vagy az első képeket máris újakra cserélték.

10 A faragó eredetére nézve csak görög aláírása, és a számadásokban fönnmaradt megjegyzés utal, miszerint Konstantinápolyból szánnazott. Feltételezhető, hogyha ilyen nagyszabású munkára alkalmasnak találták, már idősebb, komolyabb tapasztalattal rendelkező mester lehetett. Sajnos egyelőre azt sem tudni, hogy Olsavszky Mihály Mánuel püspök hol és hogyan ismerkedett meg vele. Elképzelhető, hogy a Balkánról származó „görög" kereskedők ajánlották neki, mivel ők folyamatos kapcsolatot tartottak Magyarország és a Török Birodalom között. A görög szó ugyanis nem feltétlenül jelent etnikai hovatartozást, hanem a török fennhatóság alatt élő keleti keresztényeket értették alatta. Ráadásul, hogy az országban maradhassanak és kereskedhessenek, már I. Lipót kora óta 9 Az alapkő feliratának szövege: DAZO Fond 151, Opisz 1. Nro. 750, 7v-8r, (itt csak Constantinus sculptor) (Lásd: Függelék 17.) és DAZO Fond 151, Opisz 1. Nro 1191, Ír., ahol az idézett, hosszabb megnevezése szerepel. Szövegét már Basilovits közölte, de a jelenlévők névsorát elhagyta (BASILOVITS 1799/1804.1. Pars III. 12-13.). 10 PUSKÁS 1995. 175., PUSKÁS 2002. 155., PUSKÁS 2008. 187-188. Másolata Hodinkánál, ahol 1785. jún. 12-e a dátum (MTA, Kézirattár, Ms 794/L). 7. kép Konsztantinosz Thaliodorosz faragó pecsétje és aláírása az Olsavszky püspökkel kötött szerződésén Fig. 7 Stamp and signature of wood carver Konstantinos Thaliodoros on the contract signed with bishop Olsavszky