A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Művészettörténet - Terdik Szilveszter: A máriapócsi kegytemplom építésére és belső díszítésére vonatkozó, eddig ismeretlen források

A máriapócsi kegytemplom építésére és belső díszítésére vonatkozó, eddig ismeretlen források Terdik Szilveszter 1. Bevezetés A magyarországi görög katolikusok számára a máriapócsi kegyhely meghatározó jelentőségű nem csak lelki, hanem egyháztörténeti, művészettörténeti és néprajzi szempontból is. Ennek ellenére a művészettörténeti kutatás nagyon későn figyelt föl rá. Az első - valóban magas szakmai színvonalú, a templommal és a hozzá kapcsolódó bazilita kolostorral foglalkozó művészettörténeti - tanulmány alig több mint egy évtizede jelent meg (PUSKÁS 1995.). 2006 februárjában szerencsés lehettem a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye, jelenleg Beregszászon őrzött történeti levéltárában kutatni, ahol a templom és a kolostor építéstörténetére vonatkozó számos, eddig még publikálatlan történeti forrás lelhető föl. Ezekből most a legfontosabbakat teszem közzé. A művészettörténeti kutatás szempontjából leginkább a templombelső festőjére és az ikonosztáz faragójára vonatkozó történeti források a meghatározó jelentőségűek, ezért a freskókkal és az ikonosztáz faragványaival részletesebben foglalkozom. 2. A kegytemplom építése 2.1. Az építkezés első szakasza Noha a pócsi görög katolikus fatemplom 1696-ban könnyező Istenszülő ikonját a következő év folyamán Bécsbe szállították, a templom mégis a környék fontos zarándokhelyévé vált. Az új kőtemplom és bazilita kolostor építését Hodermárszki János József, választott munkácsi püspök kezdeményezte a királyi udvarnál 1714-ben. A javaslatát tartalmazó levelet az udvar az egri püspöknek küldte véleményezésre, ahol el is akadt az ügy (LUCSKAY 1990. 155., 218.), pedig 1715-ben az első könnyező ikon másolata újra könnyezett Pócson. Hodermárszki 1729-ben bekövetkezett halálát követően, a püspöki székért folytatott küzdelemben egykori ellenfele és győztes vetélytársa, Bizánczy György Gennadius munkácsi püspök (1717-1733) elevenítette föl a templomépítésre buzdító kezdeményezést. Az építkezésről már 1730. december 28-án tárgyaltak Máriapócson. A megbeszélés eredményeit, amelyen a püspök mellett a Szepesi Kamara képviselője, a Pócson birtokos, a Rákóczi örökséget átvevő Aspremont család plenipotentiariusa és Liczky Nikodemus kassai építőmester is részt vettek, pontokba szedve írásban rögzítették. A dokumentumban kezdeményezték, hogy az új épületnek „ad normám Ruthenicam" kell megépülnie. A kifejezés figyelemre méltó, mivel minden bizonnyal a bizánci rítus igényeire való odafigyelést értették alatta, nagy kár, hogy részletesebb kifejtésére nem került sor. Arról is döntöttek, hogy a téglaégető kemencéket már tavasszal meg kell építeni (CIUBOTÁ 2007. 255-256.). Liczky Nikodemus a rajzon található évszám és aláírás NyJAME L. 2008. 525-571. 525