A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Varga János: Kölcsey 1938-as exhumálás a Csiszár Árpád szerepe az újratemetésben és a Hármashatár folyóiratban

Nagyméltóságú Uram! A mai napon azt az értesülést szereztem, hogy a Nagyméltóságod elnöklete alatt működő országos bizottság rendezésében Szatmárcsekén augusztus 23.-án lesz a Kölcsey emlékünnepély. Tekintettel arra, hogy ugyanezen a napon lesz Debrecenben a Magyar Reformátusok Világgyülése. Amelynek előkészületei már hónapok óta folynak s amelyen nemcsak külföldről, hanem belföldről is igen sokan vesznek részt, tekintettel továbbá arra, hogy ugyanezen a napon Debrecenben a világgyülés résztvevői a debreceni kollégium homlokzatán levő Kölcsey-emléktáblát is megkoszorúzzák, mély tisztelettel vagyok bátor felvetni Nagyméltóságod előtt azt a kérdést: nem volna-é lehetséges a szatmárcsekei ünnepélynek augusztus 25.-re, a nagy költő temetésének 100. évfordulójára való halasztása, mert igy a szatmárcsekei ünnepnek és a református világgyülésnek egy napra esése mindakettőt bizonyos fokig hátrányosan érinti. Fogadja Nagyméltóságod legmélyebb tiszteletem nyilvánítását, mellyel vagyok Debrecen, 1938 augusztus 12. kész híve: egyetemi ny. r. tanár, ORLE tanulmányi főtitkár. így aztán a szatmárcsekei Kölcsey-ünnepséget 1938. szeptember 8-án rendezték meg. A centenáriumi ünnepség bevezetője a mátészalkai vármegyeházán volt, ahol díszgyűlésen avatták fel a Gyöngyössy István Irodalmi Társaság által adományozott márvány emléktáblát. És annak ellenére, hogy az exhumálásról megjelent tudósítások mind megemlítették, sőt kiemelték az archaeológusként közreműködő Csiszár Árpád nevét, az új síremlék felavatásának ünnepélyére őt már nem hívták meg. Pedig az országos előkelőségek közül több ezren részt vettek azon (KINCS 1939. 269.), sőt a debreceni egyetem is küldöttséget indított, és ő akkoriban éppen ennek az egyetemnek volt a hallgatója. Kállay Kálmán, a professzora, aki részt vett az ünnepségen, azt mondta, „hogy ez már az élőkért volt. Azoknak a dicsőségét akarta szolgálni, akik az új emlékművet elkészítették. A Himnusz költője lépcsővé lett" (CSISZÁR 1963B. 12.) Csiszár Árpád az 1963-ban - a költő halálának 125. évfordulójára - Nyíregyházán kiadott emlékfüzet számára készített írásában kifejtette véleményét arról, hogy nem értette sohasem, hogy igazából mi szükség volt az exhumálásra. Hiszen az új síremléket is ugyanabban a temetőben állították fel, közel a régihez. A régi sír gondozatlan volt, de a rendbe tétele megoldható lett volna. Az új síremléket is felállíthatták volna a régi sírra (CSISZÁR 1963B. 12.). De éppen az előzőekben említett körülmények indokolhatták az országos és a helyi, csekei történéseket, a Kölcsey-kultusz kialakításának, illetve folytatásának a korszellem sugallta aktusait. Egy 1936-os csekei út során kellett megtapasztalnia azt a furcsa tényt is, hogy a falusiak semmit nem tudnak arról, hogy a Himnusz költőjének a sírja Csekén található. Tudtak a régi, törött oszlop-síremlékről, de a Kölcsey név számukra kizárólag az aktuális nagyságos urat jelentette. Mindez megváltozott az exhumálást követően. Most már voltak olyanok a cselédség körében, akik családi legendáriumra hivatkozva bizonygatták a beszámolóban már említett „vasas német" sírbolygatást. Sőt, már kezdtek arra is „emlékezni", hogy Kölcsey Ferenc miként sétált föl és alá naphosszat a kúria egyik kis szobájában. Erről jegyzi meg Csiszár Árpád keserü-ironikusan: „Úgy éreztem, hogy ezekre kissé későn tanították meg őket" (CSISZÁR 1963B. 12.)