A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Varga János: Kölcsey 1938-as exhumálás a Csiszár Árpád szerepe az újratemetésben és a Hármashatár folyóiratban

A Kereszt-cikk Nem sokkal ezt követően Csiszár Árpád a Hármashatárban cikket írt A keresztről címmel. Ebben - teológiai-történeti nézőpontból - levezette, hogy az aktuálisan erőteljesen nyomuló keresztállítási láz, a keresztnek mint jelképnek egyre több területen történő használata valójában nem hitelvi alapokon történik. A kereszt nem a kereszténység szimbóluma, hanem etnikai jelkép. Jelesül az (indo)germán etnikum térhódításának fizikai-szellemi kifejezője (CSISZÁR 1939A.). 1939-ben Magyarországon egy ilyen írás - természetesen - nem volt következmények nélkül. Hatalmas felháborodás kísérte bizonyos egyházi (római katolikus) és hivatalos oldalról egyaránt. Az, hogy egyáltalán megjelenhetett a szöveg, nem csak Csiszár Árpád tudományos-írói pályáját és magánéletét befolyásolta nagyban, hanem a Hármashatár folyóirat további működését, a főszerkesztő Kerekes Imre szerkesztői mozgásterét is. Streicher Andor alispán és szerkesztőbizottsági elnök - teret engedve a felháborodás keltette retorzióknak - „röpiratot" bocsátott ki, melyben először is megmagyarázta, hogy miért előlegezett bizalmat a szerkesztőség Csiszár Árpád cikkeinek (régészeti cikkek, munkakapcsolata Sőregivel): „régészeti kérdésekben Ígéretes tehetségnek látszott". Majd mentegetőzni kezdett, hogy miként volt lehetséges egy ilyen írás megjelentetése. A későbbi évtizedek egy másik rendszerének kultúrpolitikájából jól ismert okok

3 kerültek itt elő - ti. hogyan és miért szünetelhetett a szerkesztői éberség -, aminek következtében úgymond „becsúszott" egy ilyen nem kívánt szellemiségű tanulmány. Vagyis a szemle megjelenését sürgette a közönség (az idő rövid volt); továbbá a hatalmas anyaggal a felelős szerkesztőnek egyedül kellett megbirkóznia: mindezek együtt figyelmetlenséghez vezettek (STREICHER 1939.). Ezek után Kerekest „gyámság alá" helyezték: felelős szerkesztő lett Molnár Károly prépost-plébános és dr. Kincses Endre ref. lelkész. A folyóirat impresszumába pedig bekerült: „Minden cikkért irója felel. " Lengyel Sándor dr. (vásárosnaményi járási tisztiorvos) éles hangú tanulmányban válaszolt a Csiszár-cikk felvetéseire (LENGYEL 1939. 44-51.). Nagyon érdekes Sőregi János viselkedése, aki rögtön elhatárolódott ifjú barátjától, s próbálta a saját nevét - mint Csiszár mentoráét - kivonni a diskurzusból (SŐREGI 1939B.).

4 AZ akkoriban Bátyúban tartózkodó segédlelkész alázatos, végsőkig tiszteletteljes hangnemű levélben kért bocsánatot Sőregitől (CSISZÁR 1939C). Ugyanakkor Kerekes Imre biztosította baráti levélben Csiszár Árpádot további támogatásáról, és leírta, hogy milyen sok embernek nyerte el a rokonszenvét nevezett cikkével (KEREKES 1939.). Nem csak a magas klérus, de a közigazgatás is felvonult a „szegény kis káplán ellen" (CSISZÁR 1962A.). Március 25-én fizetési felszólítást kapott, hogy az eredetileg nem visszatérítendő 80 pengős segélyt, mint kölcsönt a kamataival együtt azonnal fizesse vissza (HATÁROZAT 1939.). Ebben az időben egyébként fizetés nélküli segédlelkész volt Bátyúban. Meg kell említenem, hogy a határozatot az édesapjának is megküldték, holott kiskorúságról ebben az esetben már nemigen lehetett szó. A Hármashatár indításának körülményeiről, A keresztről cikk következményeiről Csiszár Árpád részletesen beszámolt egy Nyéki Károlynak Mátészalkára küldött levelében, mellékelve az említett tárgyban történt levelezését is (CSISZÁR 1967.), megjegyezve, hogy „a Hármashatárt tulajdonképpen a kereszt ügy temette eF. Elég itt utalnunk Nagy Gáspár és az Új Forrás 1984-es esetére az Öröknyár: elmúltam 9 éves c. versének közlése miatt, vagy az 1986-ban a Tiszatájban megjelent A Fiú naplójából c. versének utóéletére, valamint a retorziókra. Lásd erről Csiszár Árpád levelét Kerekesnek (CSISZÁR 1939B.)!