A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - L. Nagy Márta: Saáry Sándor

ültünk s a hadnagy indítványát elfogadtuk, hogy bár iszonyúan tüz le ránk a nap a hüs rekettyésböl kitörünk s bevonulunk R. község vendéglőjébe, hol a szomj-haláltól talán megmenekülünk. R.-ra való bevonulásunkat a T.-i úton egy vándorszínész feltartóztatta, ki ugy látszott edzett ember lehetett; kalapja nem lévén, cipője orrán szellőztette lábujjait. T.-ra igyekezvén tiszteletünkre az árok partján egy magában egy nagyobb szini előadást akart rögtönözni. De ez már sok volt egy gyengén érző kebelnek. A hadnagy a vándorszínész zsebeit megtömvén cigarettával, rohamot vezényelt R.-ra. Porosan, piszkosan vonultunk be a vendéglő egyik külön szobájába. Két órai uzsonnázás után szomjunk mintha némiképp csillapulni kezdett volna, de közben fülünk annyira érzékeny lett a zene hangja iránt, hogy még cigánnyal is elhuzattuk az akkori uj nótákat, amelyeket a hadnagy gyönyörű bariton hangján kisért s azt dalolta: Nem igaz hogy szerettelek, nem igaz hogy sírtam. Nem igaz hogy én teérted könnyet hullajtottam. Nem igaz hogy visszavárlak, szárnyain a sóhajtásnak. Hanem azért majd megérzed, hogy mi voltam én tenéked. Én még kevésbé jó hanggal, de annál nagyobb érzéssel daloltam: Te voltál az életem derűs fényes napja. Te voltál az álomvilág legszebbik csillaga. Csupa derű volt a lelked, mosolygás a tekinteted: Jöjj vissza hát édes álom, hozd vissza a boldogságom. A deák is elbúsult s életunt lett s azt huzattá a cigánnyal: Megesküdtem az Istennek, nem igaz hogy láttalak Nem igaz hogy csókos ajkkal minden este vártalak. Nem igaz a könny s a bánat, melyben érted élek. Hazudik a muzsikaszó, bolondság az élet. ...A vonat berobogott, s indulnunk kellett haza. A következő munkájában ismét tanúi lehetünk annak, hogy félelmet nem ismerve szerezte meg a kiszemelt tárgyakat. Ha ehhez éjjel egy sötét kriptában kellett bolyongani, akkor azt is megtette. Részletek A kisvárdai fehér asszony című müvéből (SAÁRY 1923.): 1907-ik év október hó első napjaiban néhai boldog emlékű Kovács István törvényszéki elnök s kúriai bíró, etymologus régész társam meghívott nyirtassi birtokára régészeti kutatás végett s megígérte, hogy egyúttal megnézzük a hires Krucsay kápolnát sírboltjával együtt. (...) A kápolnát a gyönyörű oltárától, értékes képétől megfosztva találtuk, még 1860-ban rabolták ki a sírbolttal együtt, de már előzőleg a művésziesen faragott oltár a nyírbátori minoriták templomába vitetett. A feldulás óta nem volt az kitakarítva. Szanaszét hevert a földön összetörve sokféle tárgy. Míg a házsártos tulajdonosnő be nem jött, szedegettünk s összeillesztgettünk sokféle tárgyat. Én két darab, müvész-izléssel fából készült oltári gyertyatartót szedegettem össze dirib-darabban, a házigazdánk jogász kis öccse pedig egy szép fából készült feszületet illesztgetett össze; de nem tarthattuk meg magunknál, mert már messziről hallottuk közeledni a zsémbes tulajdonosnőt, hanem a kápolna egyik sarkában elrejtettük s összebeszéltünk a jogásszal, hogy ha nem sikerül most elvinni a tárgyakat, érette jövünk éjjel az ablakon keresztül. Házigazdánk bájos és bátor szivű leányával s a jogásszal egy kis gyertya világítása mellett lementünk a kriptába is. Széles, kényelmes lépcső vezetett le a magas tágas boltíves sírboltba, melyben egymás mellett 22 koporsó feküdt. Az egyes koporsók mind épek voltak, tölgyfából készültek s többnyire fekete selyem takaróval voltak borítva s réz szegekkel kiverve. Csak egy koporsó tűnt ki a többitől világos kék selyem drapériájával s a koporsó oldalán réz szegekkel kiverve ily felírás volt olvasható: Nemes nemzetes és vitézlett nádfői Krucsay László, a Krucsay-család utolsó sarja. Önkénytelenül is könny szökött a szemembe, elgondolkozván a földi mulandóságon. Hírnév, pompa, gazdagság, hatalom és szépség mind csak mulandó álom... Volt a halottak között egy fiatal nő kis gyermekével karján; mindketten meg lettek mérgezve - volt egy szép magas termetű dalia, kinek fején - feltűnően -felülről hátrafelé futó orvosi varratot vettem észre. (...) Volt ott a halottak között egy pap is papi ornátusban. Bár minden koporsót felnyitottam, sem Krucsay János, sem Tolvay