A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Cservenyák László: Csonka Szatmár vármegye közegészségügyi állapota a XX. század elején

kezelése, megállapíthatjuk, hogy biztosított volt a nemi betegségek elleni küzdelem során a lues beható és feltétlenül biztos eredményre vezető meggyógyítása, sőt pár évi intenzív munka mellett annak eliminálódása. Nehezebb része a nemi betegségek tökéletes meggyógyításának a kankós fertőzések kérdése. Ezt helyesen és jól csak szakorvos végezhette. Még ilyen kezelés mellett is hosszú hónapok, esetleg évek voltak szükségesek ahhoz, hogy egy elhanyagoltabb állapotban észlelt fertőzés tökéletesen gyógyuljon. A vármegye távoli részéből sok esetben nem jöttek be a betegek, mert a fájdalmas tünetek elmúltával gyógyultnak minősítették magukat, amikor a baj és fájdalom nem hajtotta őket, abbahagyták a kezelést. Ezt az egészségügyi és egészségvédelmi szempontból káros körülményt a nemi beteg gondozás dispansaire-szerü kiépítésével kívánták megoldani. Ebben az esetben kísérő irattal került a beteg az illetékes hatósági gyógyító orvoshoz, amelyben a szakorvos megfelelő utasításait közölte a további kezelésre vonatkozólag. Azonban a nem szakorvos csakis a külön szaktudást nem igénylő kezelésre vállalkozhatott. Részben ez, részben pedig az a körülmény, hogy a kórházak - főként a mátészalkai vármegyei közkórház - túlzsúfoltság miatt képtelen volt az ambulanter is kezelhető beteget felvenni, indította arra a vármegye vezetőségét, hogy kiterjessze a nemi beteg gondozást (CSINÁDY é.n.). Másik fontos probléma volt a tbc. megbetegedések széles körű elterjedtsége. A tbc. kórtani és átöröklési tényezőkön kívül szociális helyzet okozta megbetegedés. A tbc. elleni küzdelem tehát tulajdonképpen nem csak a betegség meggyógyításának kérdése, hanem e mellett egyik elengedhetetlen kelléke a szociális gondozás. Ez alatt pedig nem csak a teljesen nincstelenek tej- és étkezési segélyezését értjük, hanem az egészséges életmódra való ránevelést is. A tisztaság, a jó ruházkodás, a helyes táplálkozás, lakásügy (a helyes szellőztetés és a megfelelő fűtés) mind-mind olyan tényező, amely szerves tartozéka a tbc. elleni küzdelemnek. Jóleső megelégedettséggel kell megemlítenem, hogy e követelmények a vármegye területén nem csak azokban a községekben voltak meg, ahol a már fentebb említett zöldkeresztes szolgálatok működtek, hanem a vármegye csaknem valamennyi községében, ahol a vármegye tanfelügyelőjének irányítása mellett a népművelő előadások során megfelelő ismeretterjesztést tartottak a falu lakosságának. A csonka vármegye egyik érdekes statisztikai megállapítása, hogy tbc. szempontjából aránylag nem volt rossz a helyzet. A szomorú valóság azonban az, hogy a statisztika azért nem volt rossz, mert tulajdonképpen pár év előtti időpontig nem volt pontos tudomás erről a betegségről. A nyílt tbc. esetek 1912 óta (191.049/1912. B.M. számú rendelet) bejelentési kötelezettség alá estek (FÁBIÁN 1939. 295.). Korábban a vármegyének nem volt külön szerve, amely a tbc.-re, mint külön és nagy problémát képező egészségügyi ártalomra kiemelten figyelt volna. A tbc. halálozás megbízható statisztikáját azonban összeállítani ott, ahol a vármegye községeinek egy részében laikus halottkém látta el a szolgálatot, lehetetlenség volt. Ez magyarázza meg a csonka vármegye aránylag kedvező gümőkór-halálozási 1,9 ezrelékes arányszámát, szemben az 1928-32. év 2,1 ezrelékes országos átlagával. Másképp alakult a helyzet a vármegye tbc. helyzetének szempontjából akkor, amikor az Országos Tüdőbeteg-Szanatórium Egyesület (OTSZE) gondozó intézetet állított fel Mátészalkán, amely kitűnő vezetés alá került dr. Virágh Zoltán szakorvos kezében. Eleinte ismertté kellett tennie, hogy ilyen szakintézet egyáltalán van a vármegye területén, s azután hozzá kellett szoktatnia az embereket ahhoz, hogy felkeressék e szakintézetet és rendszeres kezelésre járjanak. A komoly munka 1932 elején indult meg. Az intézet működése rendkívül hasznos, de még távolról sem kielégítő keretek között folyt. A tbc. elleni küzdelemnek a kurativ munka mellett van még egy ugyanolyan fontos tényezője: a megelőzési munka. A Tüdőbeteg Szanatórium-Egyesület Mátészalkai Tüdőgondozójának működése az egész vármegye területére kiterjedt, s bárhonnan érkezett a rendelésre a beteg, nem