A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Cservenyák László: Csonka Szatmár vármegye közegészségügyi állapota a XX. század elején

száma, amely valamennyi alföldi vármegye között a legmagasabbra rúgott az 1928-tól 1932-ig terjedő 5 év statisztikai adatai alapján. Ez a tény, valamint a fertőző betegségek okozta halálozások magas száma természetszerűleg az általános halálozások számát illetőleg is rossz statisztikai eredményt mutatott. Hozzájárult még a csonka vármegye nehéz egészségügyi helyzetéhez két fontos népbetegség: a tbc. és a nemi betegségek (főként a lues), amelyek komoly megfontolást igényeltek és fontos egészségügyi és egészségvédelmi problémát képeztek. Különleges figyelemmel kell még lennünk a csonka vármegyében a nagy tömegben előforduló maláriás megbetegedésekre is. Összefoglalva: vármegyéink lakosságát nagy csecsemőhalandóság, tbc, nemi betegségek, hastífusz és malária pusztította. E tények ismerete alapján önként adódott a felvetés, milyen úton kell elindulni annak a munkának, amely a vármegye népének, a falu társadalmának megmentéséhez vezet, és milyen úton kell tovább haladnia az egészségvédelemnek: a magas születési arány segíthetett. Első helyre - mint a népesedés legfontosabb tényezőjét - a születési viszonyok taglalását teszem. Vármegyénk ebben a tekintetben - Szabolcs vármegye kivételével - messze felülmúlta a csonka ország valamennyi vármegyéjét. Sok gyermek született, fájdalom azonban, hogy sok meg is halt. A vármegye csecsemő-halálozási arányszáma (az 1928-1932. ötévi statisztikai adatok alapján) 20,1%, ami más szavakkal azt jelenti, hogy Szatmár és Bereg megye apró magyarjainak egyötöde halt meg egy éven aluli korban. Voltak községek, ahol a csecsemőhalálozás a 20%-ot is jóval meghaladta. Ilyen Szatmárököritó 24,5%, Ura 24,3%, Nagygéc 22,4%, Csengersima 21,6%, Botpalád 28,6%, Panyola 28%, Jánk 25%, Nagyecsed 24%, Kántorjánosi 23,8%, Beregsurány 29,6% és még sok tiszta magyar lakosú község (FÁBIÁN 1939. 290.). Az ok elsősorban falusi népünk maradisága: nem rosszakaratú, de a nevelés hiánya miatti tudatlanság, helytelen táplálás, rossz szokások, babonák, kuruzslószerek használata pusztítják a 0-1 éves korú csecsemőket, amely korban egyébként is legveszendőbb az emberi élet. A csecsemőhalandóság magas számának másik oka a nyomor. A harmadik a vérbaj. Mindkettő olyan szomorú valóság, amely éppen azoknál a családoknál a leggyakoribb, ahol bőséges a gyermekáldás. Van a csecsemőhalandóságnak még egy súlyos egészségügyi vonatkozású következménye is, és pedig az, hogy a csecsemőkorban elhalt gyermek után túl hamar érkezik meg a következő. Az anya szervezetének nincs ideje kipihennie magát, regenerálódnia. Gyors egymás utáni terhességek és szülések, pár hétig, esetleg pár hónapig tartó szoptatások idő előtt kimerítik az anya szervezetét, amihez hozzájárul még a helytelenül táplált és rosszul gondozott, folyton síró csecsemő nyugtalansága miatti álmatlan éjszakák idegölő kimerültsége. A családanya koravénné, összetörtté, életkedv nélkülivé és a munkát nem bíróvá válik. Szinte magától adódik tehát, mit kell tennie a hatóságoknak ebben az irányban: megszervezni a fokozott anya- és csecsemővédelmet! A terhes anyák egészségvédelembe való bevonásával kikeresni a vérbajos anyát és meggyógyítani. Óvni, védeni minden bajtól és ártalomtól. Előkészíteni, hogy kedvező egészségügyi körülmények között jusson az anyaság tiszteletre méltó állapotába. Őrködni felette, hogy szülése a helyzethez mérten a leghigiénikusabb körülmények között történhessen. Jól képzett, lelkiismeretes bába legyen segítője, s a gyermekágyat is kellő gondozás mellett, az élettani körülményeknek megfelelően feküdje ki. Ebben az irányban vármegyéink egyes pontjain az első lépések megtörténtek. A zöldkereszt áldásos szolgálata hét körzetben, 13 község bevonásával, hosszabb-rövidebb ideje működött: Tarpa székhellyel Beregsurányban és Tivadarban, Vásárosnamény székhellyel Gergelyiben és Ugornyában, Porcsalma székhellyel Tyúkod községben, valamint Mátészalka nagyközségben két körzettel