A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Cservenyák László: Csonka Szatmár vármegye közegészségügyi állapota a XX. század elején

Csonka Szatmár vármegye közegészségügyi állapota a XX. század elején Cservenyák László Ahhoz, hogy megértsük egy esemény, egy jelenség, egy találmány jelentőségét, vissza kell térnünk keletkezésének korába, történelmi, társadalmi, politikai, technikai körülményei közé. A XIX. század nem csak az európai nemzeti forradalmak kora, hanem egyúttal az ipari forradalmak ideje is volt. A világban végbemenő gyors technikai változásokat megpróbálta több-kevesebb sikerrel követni a társadalom. A kiegyezést követő években Európa-szerte - így Magyarországon is - rendkívül gyors fejlődés, társadalmi és nemzetiségi migráció kezdődött. A századfordulóra olyan nagy tájátalakító munkálatok zajlottak le, mint a Duna és a Tisza szabályozása, az Ecsediláp lecsapolása és a nagy-magyarországi vasúthálózat kiépítése. Ezek a munkálatok óriási emberi munkaerőt igényeltek, aminek következménye nagyfokú demográfiai növekedés lett. Azonban az 1890-es évekre ezek a nagy tájátalakító munkálatok nagyrészt befejeződtek és a létszámában megnövekedett lakosság munka és megélhetés nélkül maradt. Ez a helyzet indította el az első kivándorlási hullámot Amerikába (CSOMÁR 1968. 37.). Az itthon maradottak társadalmi, anyagi, szociális helyzetét reprezentálja a lakosság egészségügyi állapota a századfordulón. Mielőtt csonka vármegyénk egészségügyi helyzetét és munkáját részleteiben bemutatnám, szükségét látom annak, hogy néhány olyan adatot ismertessek, amelyek az egészségügyi tisztánlátást nagy általánosságban lehetővé teszik. Egy nép úgynevezett „népmozgalmi" adatai a születések, általános halálozások, csecsemőhalálozások, fertőző betegségek, gümőkór-halálozások és az abszolút szaporodás számaiból adódnak össze. Természetesen a népszaporodás szempontjából a születések és halálozások arányszáma a leglényegesebb, mert a kettő különbsége adja ki az abszolút szaporodás számát. A halálozások száma magában foglalja a heveny-fertőző betegségek (főként a hasi hagymáz) és az idült fertőző betegségek (tbc, nemi betegségek, valamint a csecsemő-halálozások) számát, amelyek kivétel nélkül egyenként és összesen egyszersmind egy nép szociális helyzetének körülményeire is rávilágítanak. Ezeknek a számoknak ismerete tehát önmagában is sokat beszél. Beszél egy nép élni akarásáról, jólétéről vagy nyomorúságáról, és feltárja azt a körülményt, hogy hol a baj és mi a tennivaló. A nemzetek biológiai fejlődése folyamán évtizedek óta fokozatosan, évenként csökken a születések száma. A XIX-XX. század fordulója után Európa valamennyi államában, így hazánkban is, állandóan esett a születések arányszámának görbéje. Az 1891-től 1900-ig terjedő évtizedben az országos átlag születési szám: 40,5 ezrelék volt; az 1908-tól 1912-ig terjedő 5 évben 35,7 ezrelék, 1936-ban 20,4 ezrelék, az 1937. évben már csak 19,4 ezrelék (FÁBIÁN 1939. 288-289.). A vármegye magyar lakosságát a születések arányszámát illetően csak dicséret és elismerés illetheti meg. Születési viszonyok tekintetében az ország második helyén állt, és átlagban meghaladta a 30 ezreléket. Ezzel szemben azonban nagy tehertétel volt a csecsemő-halálozás magas NyJAME L. 2008. 501-510. 501