A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Gyűjteménytörténet - L. Nagy Márta: Saáry Sándor
Vállra jött a kard, kardra a köpeny, köpenyre bluz, a gallér s végre a sapka. Lekerült volna már talán a sarkantyús cipő is, ha T. felől nem jött volna annyi sok jóképű, szemrevaló fehér cseléd... S ha már nem imponálhatott a csillag, a hosszú kard, legalább pengett a sarkantyú... No de mi is rossz civilek letörtünk a nagy hőségtől, mert már bizony kevés ruhadarabot számlált testünk magán. - Végre mégis csak megérkeztünk a R-T.-i határ dombhoz. S amikor elértük a partszakadék szélét, a táj szépsége bőven kárpótolt fáradságunkért; el voltunk tőle ragadtatva. Epartszakadékról Szabolcsvármegye legszebb panorámája nyilik. (...) Sürü rekkettyésbe behúzódva a nap heve ellen, lepakoltunk s otthonosan kezdtük érezni magunkat. Rövid pihenés után elküldtem társaimat ásót keríteni s dinnyét rekvirálni a pap csőszétől szomjoltóul. A rekvirálással már hivatásánál fogva is a hadnagyot bíztam meg, de ő sas szemeivel valahol a Morotva partján egy tarka szoknyát látván feltűnni, abban az irányban indult el inspicirozni, elfelejtkezvén arról, hogy ő dinnyeszerzés céljából lett kiküldve. S bizony elég sok idő múlva kipirosodott arccal azzal jön felém: „lesz már ásó, de minő szemek, minő keblek". Azt hittem hogy napszúrás érte és részvéttel tapintom meg, mint orvos, a pulzusát, s gyöngéden mondom neki: „a dinnyének nincs se szeme, se keble". Erre ő erővel kiszabadítva kezét kezemből s kiabálni kezd: „ nem dinnyéről beszélek én, de a szép 15 éves cigányleányról". Mostmár még nagyobb zavarba hozott, s azt hittem, hogy félrebeszél s majdnem napszúrást konstatáltam, ha oda nem jön mihamar P. orvosnövendék — az általa időközben összeszedett sok bronzkori őrlő kővel, obsidian és kova nucleusokkal, sok-sok tavi és folyami kagylóval - s meg nem súgja, hogy megleste a hadnagyot, hogy mint udvarolt a cigánylánynak a tó partján, - e nélkül e helyzetet talán még ma sem tudnám kellően megérteni, - mert a cigány leány bizony nem hozta el az ásót a faluból, bármint is szuggerálta neki a hadnagy. A hadnagy pedig arról nevezetes főként, hogy hipnotizálni kitűnően tud; ugy látszik ez egyszer cserbe hagyta a tudománya. Újból megbízom őket dinnye rekvirálással és ásó kerítéssel. Míg előkerülnek leheveredek a méternyi magas vad bükkönnybe, s a sürü rekettye bokor aljában elmerengtem. (...) ... majd lépések zaja ütötte meg a fülemet. Felrettenek merengésemből, s egy hatalmas termetű, mord kinézésű férfi jön felém ásóval a vállán. Rámordulok: mit keres itt? Mit akar? - s önként nyúlok be zsebembe lévő revolverem után. „Hozom az ásót a faluból" mondja rekedten ö. S csak akkor ébredtem fel a sivár valóra. De nem tűnődhettem sokáig, mert megjött a hadnagy a pap földjéről a csősz tudtával végzett rekvirálásból egy nagy görög dinnyével s megjött a deák is, aki sok futkosás után mégiscsak kerített egy ásót a faluból. Összeültünk ebédelni: vidáman s jókedvvel falatoztunk. Jobban esett az ebéd, mint otthon. Csak a hadnagy sóhajtozott néha s mordul nézett a deákra; bizonyosan a sóhaj az otthonmaradt négy fiaskó bort illete telepátiái uton. Ebéd után a rekkenő hőségben a napszúrás veszélyének téve ki magunkat, megkezdtük a deákkal a partszakadék bontását ásóval. Sok métermázsás tömeget döntöttünk le a mélybe - eközben a föld általi eltemetés veszélyének téve ki magunkat -sa leomló szétesett földből szedtük elő a szebbnél-szebb bronzkori díszítésű agyag edény töredékeket. Időnkint a nap heve ellen be-be menekültünk a rekettyésbe a homlokunkat a hűvös vad bükkönybe temettük. Csak a hadnagy nem volt látható sehol sem. A dombon, egy hűvös bokor alján pihent, de nem aludt s hogy rosszba töri a fejét, bizonyítja, hogy kis idő múlva - névjegyem ellenében - egy második dinnyét rekvirált a pap csőszétől. Közbe a deák régész hévvel annyira kezdte bolygatni s döngetni a partszakadást, hogy a felszálló porfelleg toronymagasságnyira emelkedve odacsalta R.-ról, három kilométerről a föld gazdáját s az egyszerűen betiltotta a további régészkedésünket. De nem is kellett azt már letiltani. A hőségtől már teljesen ki voltunk merülve. Szomjaztunk, a dinnye nem oltotta a szomjunkat; a deák már a Morotva vizéből is ivott. Végre is haditanácsot
