A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - L. Nagy Márta: Saáry Sándor

tölgyfával büszkélkedett, hogy egy-egy tölgyfa belsejében 10-16 tagból álló vadásztársaság kényelmesen talált menhelyet a vihartól vagy az esőtől. A sebesült vén huszárt mindennap meglátogatá a grófnő és a lovag s midőn búcsúzásnál a lovag nagyobb összeggel megajándékozta monda neki: köszönjük az irántunk tanúsított szolgálataidat. Katona dolog, válaszolt a huszár s mindketten másra gondoltak s mégis mindketten egyet értettek. A lovag búcsúzáskor a grófnőtől azzal vált el, hogy máskor ne menjünk a nyíregyházi erdőn keresztül, mire a grófnő megjegyezte: magával miért ne... ... Fegyvergyűjteményem a többi között két pár gyönyörű kovás pisztolyt őriz kegyelettel. Az egyik pár kovás szerkezetű női zsebpisztoly s fémmarkolatu filigranmunka; néhai gróf Dessewffy Miklóstól szereztem. A másik pár török kovás pisztoly Kállósemjénben az egyik Kállay kastély pincéjében elásva találtatott. E pisztolyok agya Vénus csillagokkal és félholdakkal tausiázott. Az elképzelhetetlenül szép pisztolyok a törökök szent kövével - malahittal - díszítettek. Az egyik pisztoly agyazatának oldalán aranyból készült török feliratból olvasható: Tulajdonosom: Ali aga. Készített engemet Ibn Ibrahim. A másik pisztoly felirata: Tulajdonosom: Ibrahim Effendi. Mindkét pisztoly lakat szerkezete Marseillben készült Vassellon kadet fegyver mesternél. A nagy öblű, kerek szájú bronz trombon mint gyűjteményem dísze közérdeklődés tárgyát képezi. Bár a cím - Györgyike (SAÁRY 1921.) - egy kissé megtévesztő: egy korabeli leányregény sorait várnánk, a valóságban egy 1920-as években zajló régészeti leletmentés részesei lehetünk az írást olvasva. Hogy pontosan ki lehetett ez a Györgyike, csak néhány célzásból derül ki, és hogy mit jelenthetett Saárynak, az maradjon az ő titka. ...Néhány hét múlva B. hadnagy bodrogkereszturi ásatásokról származó bronzkori kerámiákkal ajándékozott meg. (...) Ekkor toppan közénk P. orvosnövendék, szenvedélyes régész s rövid eszmecsere után elhatároztuk, hogy másnap reggel kirándulunk inspekciozni a R-T.-i tiszaparti partomláshoz... Már az állomáson rosszul kezdődött az utunk. P. elaludt s csak a vonat indulásához érkezett s a lakásomon hagyta a négy liter bort s a két tokos régész ásót; miket neki kellett volna elhozni. Ezt megtudva egyszerre morózus lett a hadnagy is, azt hiszem nem annyira az ásók elmaradása, mint a boros fiaskók el nem jövetele érintette érzékeny keblét. Hiába vigasztaltam, hogy nálam van az elemózsia meg egy üveg bor s majd csak lesz ahogy lesz; (...). 0 csak vigasztalhatatlan, szótlanul maradt. Végül mégis csak megszólalt valahol R. alatt: „ ugye mondtam " - „ ugyan mit? " -, hogy nem fog sikerülni a kirándulásunk, mert a nyíregyházi állomáson két pappal találkoztam, sőt beszéltem is velők s az egyik a T-i pap fia volt és nem volt nálam gombostű... De volt egy menkő hosszú kardja s az majd a kirándulás fonalán hézagpótló eszköznek bizonyult. R-ról gyalogszerrel indultunk a sínek mentén, hiszen a hadnagy szerint fél kilométerre esik R.-tól a kitűzött célunk Igen ám, de ő a T-i pap kocsiján tette meg az utat előző héten mint annak vendége s a baka hadnagy nem nagyon szereti a kilométereket számolni, ha szemre való menyecske mellett ül a kocsin. Még ez a R. község arról nevezetes, hogy a vasúti állomásról hiába távozik el az ember egy óra járásnyira a T-i útra, onnan nézve a falut, a falu tornya még mindig csak 5 percnyire van. Abban az időben seperte végig Európát egy hőhullám. Mi tagadás benne, kezdtünk fáradni. A két pap 5 perccel hamarabb indult el T.-ra, de valahogy jobban bírták a gyaloglást, mert csak ugy repült lobogott a reverenda s hamar eltűntek szemünk elöl. Hiába kékellett oldalt a tokaji hegy s a gyönyörű Hegyalja vidéke és jól látható lett szétdarabolt hazánk utolsó magaslata, az újhelyi Sátorhegy; nem néztünk se jobbra, se balra, csak szótlanul bandukoltunk s hagytuk el egyik kilométert a másik után. Hiába mondta a hadnagy (...) hogy Talján országban melegebb volt; mégiscsak mihamar lekerült róla a köpeny, utána a mennykő hosszú kard s annak mostmár jó hasznát vette.