A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Helytörténet - Hegedűs Antalné: Néhány szó a beregi keresztszemes kézimunkáról
Párhuzamosan használták a népi anyagból gyűjtött, polgári ízlés szerint szerkesztett, a megrendelők igényeit tükröző, mintakönyvekből gyűjtött és az újságokban megjelent mintákat. Némelyiket több általában piros, kék, zöld, sárga - színnel, néha tiszta pirossal vagy tiszta kékkel, másokat piros-feketével vagy kék-feketével színeztek. Erre az időszakra így emlékszik vissza a tákosi Fazekas Gyuláné: minták kiszínesedtek, megújultak, a kék és piros több színűre változott a megrendelő kérésére. " (FAZEKAS 1978. 94.) Kelemen Gyula, az egylet későbbi vezetője A beregi hímzés negyedszázados története 1929-től 1954. évig c. munkájában a beregi keresztszemes kézimunkákról, ugyanerről az időszakról így ír: „ Ez a hímzés-fajta negyedszázaddal ezelőtt úgy az országban, mint ezen a vidéken (Beregben) teljesen ismeretlen fogalom volt. (...) Erre a munkára 1936. évben már az iparügyi minisztérium is felfigyelt és anyagi támogatásával lehetővé tette, hogy Kelemen Gyuláné nemcsak Bereg megye 22 községében, de a szomszédos megyékben is tanfolyamokat szervezzen, minél szélesebb körben indítsa meg a beregi hímzés termelői munkáját. így vált lehetővé, hogy 1937. évben Szatmár megye, 1938. évben Szabolcs megye, az 1939-40. években pedig Bihar és Szatmár megye visszacsatolt részein indult meg a termelői munka Kelemen Gyuláné központi irányítása és ellenőrzése mellett. Kelemen Gyuláné külön tanfolyamvezetőket képzett ki Vásárosnaményban, ezek a kiképzett kézi-munka tanítók szálltak ki a különböző megyék különböző telepeire, és tanították meg a résztvevőket a beregi hímzés készítésére. " (KELEMEN 1965A.) Szirmai Fóris Mária másfél év után távozott Vásárosnaményból, mert ellentétei támadtak Kelemen Gyula helyi lelkésszel (CSISZÁR 1966. o.n.). Ekkor az egyesület már szállított árut Angliába, Svájcba, Hollandiába, Franciaországba és Amerikába is. Szirmai Fóris Mária előbb Nyíregyházán, majd a Szabolcs megyei Bujon szervezte tovább a háziipart. Vitte magával a Vásárosnaményban hímzett mintákat. Tanította mindenütt, majd 1944ben könyv alakban is megjelentette: „Keresztszemes kézimunkák Bereg, Szabolcs-Szatmár, Ugocsa megyékben gyűjtötte Szirmai Fóris Mária. " (SZIRMAI FÓRIS 1944.) A könyv 278 mintát tartalmazott (CSISZÁR 1966.O.SZ.). Hatása és népszerűsége nagyon nagy volt. A köztudatban bizonyos mintákat ez márkázott beregivé. Fóris Mária távozása után a lányegylet vezetését - melynek a neve ekkor már Beregi Református Leányegyletek Szövetsége - Kelemen Gyula, a Beregi Református Egyházmegye esperese és felesége vették át. Ok nagy lendülettel gyűjtötték tovább a mintákat. Kelemen Gyula életrajzában így írt erről: „A kebelbéli egyházközségekben mindenütt megfordultam (tehát a Felvidéken is) és hivatalos egyházi útjaimat mindenkor felhasználtam arra, hogy keresztszemes minták után kutassak akár szőttesek, akár hímzések formájában. így volt lehetőségem arra, hogy a Bereg megyéhez tartozó Felvidéken több ruszin mintát is megszerezzek (...) A feleségemmel együtt beszerzett és alkalmasnak látszó munkákat lerajzolgattuk, a fokozatosan fejlődő háziipar keretében felhasználtuk. " (KELEMEN 1965C.) 1938-ban már olyan sok a dolgozójuk - 800 fő körüli -, hogy az ipari minisztérium támogatásával végzett munka nem maradhatott tovább az egyesület keretein belül; a szervezetet vállalkozássá alakították át. Az Iparügyi Minisztériumban Beregi Háziipari Szövetség Korlátolt Felelősségű Társaság néven jegyezték be, amelynek a feladata „beregi keresztszemes" kézimunkák készítése. Az 1940. december 10-én megjelent Tiszántúli Független Újság 5. oldalán A beregi hímzés címen megjelent cikkben ezt olvashatjuk: „A Beregi Háziipari Szövetség parányi mustármagból fejlődött azzá, ami. Ezelőtt 10 évvel indult el, mint egyszerű jótékonykodásra szánt lányegyesületi munka. Ma hazánk legnagyobb keresztyén háziipari szervezete, mely a magyar királyi iparügyi minisztérium irányítása és ellenőrzése mellett: Bereg, Bihar, Szabolcs és Szatmár megyék területén