A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Hegedűs Antalné: Néhány szó a beregi keresztszemes kézimunkáról

Sorra alakultak a lány- és nőegyletek. Vásárosnaményban is megalakult 1929-ben a Református Leányegylet, majd mellette a Református Nőegylet, aztán 1931-ben Eötvös Sándorné vezetésével a Római Katolikus Oltáregylet (KÁRPÁTI MAGYAR GAZDA 1939.). Létrehozták az Izraelita Nőegyletét is. Közülük a Református Leányegylet bizonyult a legéletképesebbnek. Vajas Klára polgári iskolai tanítónő vezetésével, egy budapesti szociális nővér biztatására már az 1929-es karácsonyi vásárra különböző játék mackókat, babákat és egy keresztszemes terítőt készítettek. Ezeket eladták és az árából támogatták a rászorulókat. A keresztszemes kézimunkát a község földbirtokosának - volt igazságügy-miniszternek felesége, Tomcsányi Vilmos Pálné vásárolta meg. Ez a darab adta az ötletet, hogy az egylettel szociális célra kézimunkáztatni is lehetne. Jó példával járva elől Tomcsányiné a lányai stafirungjába megrendelte néhány hímzett kendő elkészítését (CSISZÁR 1966. o.n.). Tomcsányiné valószínűleg meg volt elégedve a munkával, ezért a lányegylettől megrendelte négy leánya kelengyéjét. A vásznat falusi asszonyoktól vették, a mintákat Tomcsányiék felvidéki birtokairól hozták. Ekkor került Vásárosnaményba a Rákócz faluból származó, később „rákóczi"nak keresztelt minta egy csomó más ruszin mintával együtt. Ezek paraszt kézimunkához használt minták voltak, ezért átszerkesztették őket a polgári ízlésnek megfelelően. A szerkesztésben élenjárt Fazekas Gyuláné, Bereczki Jolán tákosi tanítónő, aki a polgári mintaszerkesztést megtanította tanítványainak is. A lányok által készített kézimunkákat 1933-ban elvitte egy tanügyi kiállításra Mátészalkára, ahol első díjat nyert a munkákkal (FAZEKAS 1978. 94.). A siker Vajas Klárát, a Vásárosnaményi Lányegylet vezetőjét is arra buzdította, hogy ezzel a szerkesztésmóddal készítsék a kézimunkáikat a jótékonysági vásárokra. Egy sor olyan mintát alkottak, amely megfelelt a vásárlásra megcélzott közönség igényeinek. Ezzel a kollekcióval vettek részt 1933-ban Gödöllőn a világ cserkészeinek a találkozóján, ahol ezeket a kézimunkákat beregiként árulták. Külföldiek előtt ez volt az első bemutatkozás. A folytatáshoz Tomcsányi Vilmos Pálné - aki közben a lányegylet díszelnöke lett - kiterjedt bel- és külföldi összeköttetésein keresztül népszerűsítette a piacra termelt keresztszemes kézimunkát, ezzel sok megrendelést biztosítva az egyletnek. A munka megsokasodása az egylet elképzeléseit is megváltoztatta a nyomorenyhítö munkával kapcsolatban. Úgy döntöttek, sokkal célravezetőbb a szegények támogatása, ha nem csak segélyt, hanem munkát biztosítanak számukra. így kezdték bevonni a kézimunka készítésbe először a naményi rászorulókat; amikor pedig a munka mennyisége meghaladta az itteniek erejét, akkor a tákosi tanítónő, Fazekas Gyuláné segítségét kérték hímzőasszonyok megszervezésére. A munka szaporodásával újabb segítő bevonása vált szükségessé. Olyan valakié, aki már folyamatosan tudta szervezni a feladatokat, értett a kézimunkához, alkalmas volt a minták gyűjtésére, és ha kellett, átszerkesztésére. A Vásárosnaményi Református Egyház jegyzőkönyvének 1934. június 12-i bejegyzése szerint a beregi kézimunkával kapcsolatos munka folytatására, a művészi munka teljesebbé tételére, a szervezés befejezésére egy új állást hoztak létre a vásárosnaményi egyház keretein belül (VREJK 1934.). Tomcsányiné vállalta, hogy kifizeti az alkalmazandó személy egész évi lakbérét, félévi teljes kosztját, és naponta egy liter tejet ad egész éven át. Az alkalmazandó személy nevéről a jegyzőkönyvben még nincs szó. A jegyzőkönyvi határozat alapján 1934. szeptember 1-én hívták Vásárosnaményba Szirmai Fóris Mária református missziós nővért. O nagy szorgalommal gyűjtötte a mintákat. Fazekasné is rendelkezésére bocsátotta saját mintagyüjteményét. Tomcsányiné a ruszin mintáit adta, de használtak különféle német és francia mintakönyveket (KELEMEN 1965B.) és a Tündérujjak címen megjelenő kézimunkaújságot is. Sokszor pedig a megrendelők hozták a saját mintáikat.