A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Hegedűs Antalné: Néhány szó a beregi keresztszemes kézimunkáról

megtalálhatók, mint a tarpai tulipános, indás forgórózsás, nyuszifüles forgórózsás, fácános bokros, egy-egy életfás, madaras minta, piros és kék fonallal. Azután 1920 után elindult egy „színesedés" gyűjtőterületünk hímzett kézimunkáin. A színezés naturalisztikusabbá vált. A levelek néha zöldek lettek, megjelent a rózsaszín, a sárga, de emellett tovább élt a piroskék színezés is. Mi okozta ezt a változást? Néhány év alatt gyökeresen megváltozott a nők ízlése, vagy valami más játszott közre? Egy nagyon prózai ok. Az ipar fejlődése az előzőeknél sokkal jobb minőségű, színtartó színes fonalakat biztosított, melyeket viszonylag olcsón meg lehetett vásárolni. Különösen olcsón lehetett hozzájutni az akkor cseh fennhatóság alá került Kárpátaljáról csempész utakon bekerült szebbnél szebb fonalakhoz. A másik ok a gazdasági válsággal függött össze. Az első világháború végén és az 1920-as évek első felében a mezőgazdaság nagy konjunktúrája következett be. Az élelmiszerek ára nagyon magas volt. A korona elértéktelenedett, ezrekben és milliókban beszéltek. A búza mázsánkénti ára 300.000 korona körül állt meg. Ez 1926ban a pengő bevezetésekor 40 P (pengőt) ért. A kenyérgabonát értékmérőként kezdték használni, búza-valutában számoltak. Ez a helyzet nem tartott sokáig. Az élelmiszerárak 1928 táján zuhanni kezdtek. Az iparcikkek ára és az adó a régi maradt. 1930-ra a búza ára lement 9 pengőre. A többi mezőgazdasági termény is ehhez igazodott. A parasztság egyik évről a másikra elszegényedett. Hogy az adó kifizetésére pénzhez jusson, terményeit kénytelen volt elkótyavetyélni. Nem csak a pénze lett kevés, le is rongyolódott, sőt éhezett. Csökkentek a munkabérek, munkanélküliség lépett fel a beregi falvakban is. A parasztság eladósodott. A kis parasztbirtokok túl voltak terhelve banki adósággal. Magyarország a 3 millió koldus országává vált (CSISZÁR 1966. o.n.). Az akkori viszonyok között komoly intézményes segítségről szó sem lehetett, csak karitatív jótékonysági akciók indulhattak. Ilyen segítő szervezet volt az Országos Református Jóléti és Gazdasági Társulat. Támogatást nyújtott azoknak a csoportoknak, amelyek hajlandók voltak a háziipar valamely ágát szervezett keretek között megtanulni, hogy ezzel a munkával - különösen a falvak lakossága - a jövedelmét kipótolhassa (CSISZÁR 1966. o.n.). 5. kép / Fig. 5 6. kép / Fig. 6