A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Mohácsi Endre: 1809: a magyar nemesi insurrectio hattyúdala

megszorongatta a császári csapatokat, Ferenc császárnak még nagyobb segítségre volt szüksége. Az országgyűlés ötvenezer újoncot, kétmillió negyvenezer mérő rozst, hárommillió hetvenhatezer mérő zabot, huszonötezer ökröt és tízezer lovat ajánlott fel az uralkodónak, amit persze „Őfelsége" kegyesen el is fogadott (MT 1901. 271.). Ha utánanézünk az adott kor időjárási viszonyainak, láthatjuk, hogy a felajánlásokat igen nehezen tudták előteremteni, tekintve, hogy 1794-ben és 1795-ben még országos szintű az éhezés, hogy az ebből következő betegségekről, járványokról ne is beszéljünk. Az 1797-ben mozgósított nemesi felkelésnek már nem akadt dolga. Mire összeállt a harcba vethető csapat, ellenállásnak nem volt értelme. A campoformiói békét október 17-én kötötték meg, és amellett, hogy Ausztriát sok-sok területi engedményre kényszerítették, a franciák több ezer magyar hadifoglyot adtak el rabszolgának spanyol gyarmataikra, akik közül szinte senki nem tért vissza hazájába. Az 1799-ben létrejött második koalícióban Anglia és Ausztria Oroszországot, az Oszmán birodalmat, Portugáliát és a Nápolyi királyságot is maga mögött tudhatta. A Rajna mentén induló csatározások váltakozó erőfölénnyel több színtéren folytak. Mígnem 1800. június 14-én Marengo mellett a francia csapatok heves harc után - amelyben a koalíció csapatai óriási veszteségeket szenvedtek - megfutamították a beléjük botló ellenfelet. A harcok még tartottak egy ideig, de az 1801. január 16-iki trevisoi fegyverszünettel abbamaradt minden ellenállás. A második koalíció végét pedig az 1801. februárjában Luneville-ben megkötött békeszerződés jelentette, ugyanis egyik pontja szerint Ausztriának ki kellett lépnie a koalícióból, amely ezek után hamar felbomlott. Az újabb koalíció - szám szerint a harmadik - 1805-ben jött létre. Minden eddiginél erősebb volt mind politikailag, mind katonailag. Az eddigi legnagyobb haderőt kívánták Napóleon ellen bevetni. Óriási reményeket fűztek hozzá a koalíciós partnerek: Anglia, Ausztria, Oroszország és Svédország. Az angolok október 21 -én Trafalgarnál szétverték az egyesült francia-spanyol flottát, óriási veszteségeket okozva ezzel a franciáknak. A következő események már villámgyorsan zajlottak le: Napóleon a régi letámadó taktikáját alkalmazva az osztrák csapatokat Ulmnál bekerítette, majd kapitulációra kényszerítette. A gondosan átgondolt haditervvel Austerlitznél, december 12-én győzedelmeskedett az orosz-osztrák haderőn. Az összehívott nemesi felkelésnek most sem akadt sok dolga. A rövid életű harmadik koalíciót a pozsonyi béke zárta december 26-án. A következő háborúkból, hadserege kimerültsége miatt Ausztria kimaradt. Persze amiatt is, mert 1806-tól ismét Károly főherceg vette kezébe a hadügyek irányítását, aki legfőbb feladatának a hadsereg teljes megreformálását tekintette, valamint azt, hogy a negyedik koalíció - amely 1806 szeptemberében jött létre orosz és porosz részvétellel - harcaiból kimaradjon. Taktikájában nem kellett csalódnia, ugyanis Napóleon, akiből közben császár lett, az újabb ellene létrehozott szövetséget az addigi alapossággal számolta fel: 1806 októberében Jénánál és Auerstadtnál a porosz erőket, 1807 februárjában Eylaunál, áprilisban pedig Friedlandnál - már nem olyan könnyedén, mint az előbbieket, de nagy fölénnyel - az orosz csapatokat győzte le, és kényszeritette béketárgyalásra, amely a tilsiti béke néven vonult be a történelembe. Persze Ausztria nem ült ölbe tett kézzel ezekben az években, hanem hadserege megújítására és megreformálására gondolt. Károly főherceg felismerte, hogy az akkori világ legmodernebb hadseregével csak akkor veheti fel a versenyt, ha megismeri azt, és az új ismereteket hatásosan alkalmazza, és megpróbálja átültetni saját haderejébe. A legfontosabb újítások közé sorolhatjuk, hogy az addigi, modernnek hitt vonalharcászatot felváltotta (francia mintára) a zászlóalj-oszlop és a csatárlánc. A háborúk természete kezdett megváltozni. A tüzérség és a kézi lőfegyverek fejlődésével vagyis hatótávolságuk és pontosságuk javulásának köszönhetően - a régi, elavult fegyverekkel ellátott, széles vonalakban felállt lövészalakzatok a modern hadsereg lövészeinek könnyű célpontjává