A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Mohácsi Endre: 1809: a magyar nemesi insurrectio hattyúdala

1809: a magyar nemesi insurrectîo hattyúdala Mohácsi Endre Éppen kétszáz éve történt, hogy Ausztria császára I. Ferenc és az angol uralkodó III. György az 1807 óta húzódó spanyol-francia háború alatt a spanyol gerillák sikerein felbuzdulva létrehozta Bonaparte Napóleon ellen az ötödik koalíciót. Bár a spanyol hazafiak erősen tartották magukat, mi több 1812-től már a franciák császára kényszerült védekezésre, azért Franciaországnak még erős tartalékai voltak, és korántsem volt legyőzhető. Legfőbb céljuk a „kis káplár" hódításainak visszaszorítása, és a még feudális alapokon nyugvó rend megmentése és konzerválása, egyúttal saját hatalmuk megóvása volt. Az 1807-ben újra fegyverbe szólított magyar nemesség már mondhatni rutinosan vette az akadályokat, azaz kiváltságos jogait féltve az uralkodó hívására önmagát - vagy éppen maga helyett esetleg valaki mást - azonnal „mozgósította". A nemesi felkelés (insurrectio) intézménye akkoriban már inkább csak a magyar hadikrónika hasábjaira íródott fel élő történelemként, az ereje teljében lévő Napóleon és a Grande Armée hódításait bármilyen szinten is befolyásolni aligha volt alkalmas. Nem mintha a hadra szállt nemes atyánkfiaiból a kurázsi hiányzott volna, sokkal inkább a harci tapasztalatok és a felszerelés. Minden a forradalommal kezdődött! Az a fránya francia polgárság és parasztság nem tudott nyugodni a bőrében. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség kellett nekik, nahát most jól megkapták: a terror gyilkos keze lesújtott, Joseph Ignace Guillotin doktor úr masinája alig győzte a munkát. Aztán pedig ez a trónbitorló „korzikai" Bonaparte dúlta fel Európa békéjét. A forradalom előjelei kezdtek mutatkozni a birodalomban is. Diderot, Voltaire, Rousseau tanai kezdtek kedvező táptalajra találni Magyarországon, sőt az osztrák tartományokban is! Szabadkőműves páholyok, titkos klubok jöttek létre, amelyekben a fő téma a francia forradalom eseményeinek megvitatása, mérlegelése. Az esetlen magyar szervezkedések történetében Martinovicséké fontos kilométerkő volt. Az uralkodó félve mindentől, ami veszélyt jelenthet a birodalom egységére nézve, kíméletlenül elfojtotta a legkisebb reformtörekvéseket is. A birodalom területén titkosrendőrök végezték munkájukat a legkisebb körökbe is beépülve. A nemesség nagy része felocsúdva álmából hamar észrevette, hogy az ország rendje és kiváltságaik szörnyű veszedelemben forognak. Ezért - leszámítva azon keveseket, akik az ország dolgait ez előbbiektől fontosabbnak tartották - az uralkodó által foganatosított, Magyarországra amúgy hátrányos rendelkezéseket gyorsan félretették, és egy emberként sorakoztak föl Ferenc császár mögött. Fontosabb dolognak tartották a francia veszedelmet, át sem gondolva a francia sikerek és osztrák vereségek esetleges kiaknázható előnyeit az ország szabadságára nézve. Már az 1792-es diétán ötezer újoncot, ezer lovat és négy millió forintot ajánlottak fel az uralkodónak (MT 1901. 243.). A francia helyzet „elfajulásával" az ország által tett szabad ajánlatok mennyisége a következő évek szaporodó országgyűléseivel párhuzamosan növekedett. Amikor Napóleon 1796-ban átvette az Itáliában harcoló legyengült francia sereg irányítását, és rövid idő alatt NyJAME L. 2008. 457^163.