A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Ulrich Attila: Egy nemesi karrier a XVIII. század elején - A birtokszerző „üzletember", jóbaházi Dőry László

a Veszprémi Káptalan erősítette meg oklevelében Odány vagy Hodány puszta birtokjogát (MOL P 105 6. csomó, 1719.). Hogy milyen lehetett Dőry László, mint gazda, hogyan bánt a jobbágyaival? Panaszt a forrásokban rá nem találtam. Valószínűleg pénzügyi beállítottsága révén jól tudta, hogy a jobbágyokat mennyire lehet terhelni, és azt is, nem mindenre a fenyítés a legjobb eszköz. így hát a neki okozott kártételekből is üzletet csinált. Történt 1718-ban, hogy a szárazdi pusztán Dőry hajdúi elfogtak három tolvajt (Palotay István, Szűcs István, Cseh István), akik füvet kaszáltak ott. Mivel joguk és engedélyük erre nem volt, a katonák a földesúr elé vitték őket, aki „megh szánakozdván rajtunk magha jó akarattyábúl" nem alkalmazott elrettentő ítéletet. Ellenben a kár fejében (bár nem sok kár érhette, mert a lekaszált füvet biztosan ő kapta meg) a megfogottaknak a pincehelyi bortermésükből 2 akó bort kellett Dőrynek adniuk és leszállítaniuk, a katonáknak pedig 2 máriás nyargaló pénzt kellett fizetniük és megígérniük: Dőry földjeit ezután messze elkerülik (MOL P 105. 6. csomag, Tevel, 1718. június 19.). Térjünk vissza a Tevel-zombai uradalomra, valamint a Paksi család örökségére. 1714. április 23-án úgy tűnt, lezárult egy hosszú folyamat, Károly császár és király Dőry Lászlónak és utódainak adományozta az egykori Pakosi Paksi és Daróczy-féle javakat úgy, hogy közben Dőryéknek ki kellett fizetniük Meskó Ádámot és Fiath Jánost, akiknek - természetesen - részeik voltak a birtokokban (MOL P 105 5. csomó, 1714.). Azt hihetnénk, hogy így is lett. Csakhogy egy másik forrás, amelynek alperesei Dőry Ignác és Ádám (Dőry László fiai) voltak, arról tanúskodik, hogy bizony a Daróczy örökösök sem könnyen hagyták veszni jussukat. Ebben a keresetben világosan kimutatták, hogy 3275 REt értékű a Fiath-Meskó rész, amelyet felében bírtak később Dőry Lászlóval, Daróczy István alispánt pedig 1000 Ft-tal kifizették (MOL P 105 5. csomó, 1714.). Hogy az élet ne legyen egyszerű, a Paksiak közben pert indítottak. Ez még 1703-ban történt, de az újbóli per már egyértelműen Dőry László halála után indult. 1719-ben - és nem utoljára - megújult a Monaszterly ügy és ezzel együtt a Tolna vármegyei birtokok kérdése is. Az irat elejéből - mint több más iratból is - képet kaphatunk a Monaszterly birtoklás történetéről. Annak leszögezését találjuk, hogy ezeket a birtokokat eredetileg 1701-ben Monaszterly János ezredes kapta. Ez a levél Tevelen február 3-án kelt. Pontosan egy hónap múlva született egy másik levél is. Ebben az egész élő Monaszterly család szerepet kapott. Részletezték, hogy éppen Dőry volt az, aki eladósította (sic! ! !) az ezredest, hogy aztán segíthessen rajta (MOL P 105 6. csomó, 1719.).

6 A család időközben annyira eladósodott, hogy kénytelen volt a Tolna vármegyei birtokait eladni. Az osztásban akkor a Monaszterlyeké lett Kajmánd, Kaponya, Patlan, Puszta Pél, Kovácsi, Dőryé pedig Szentgál, Zomba, Dorog, Kemecsény, Tevel (amelyet németekkel már be is telepített azóta). Osztatlanul maradtak Szárazd és Ladomány puszták. Nos, ezeket az utóbb említett birtokokat a Monaszterly család közös akaratból örökösen Dőry Lászlónak adta. A fő gond viszont az volt, hogy a Monaszterly jószágok még mindig pusztán álltak, ellenben Dőry igen sok lépést tett a betelepítésre. A lényeg az, hogy 1719. március 3-án Tevelen megkötötték azt a szerződést, amely rendezni látszott a birtokok sorsát. A Monaszterly család valamennyi ágának képviselője jelen volt az aláíráskor, így nem kellett attól tartani, hogy valamelyik rokon pert indít. Ahogyan fogalmaztak az egész helyzetről: „említett Dőry László Urunk O keglme árvaságunkat látván és hogy éppen semmissé ne legyünk, hozánk való igaz indulattjábul és szeretetibül, Kovácsi, Puszta Pél, és Patlan nevű s föllebb nekünk jutott Puztainkert, kikért magunk is annyit nem kérünk volna... ", adták neki 703 Ft-ért lényegében az egész tolnai jószágot (MOL P 105 6. csomó, 1719.).

7 6 Tudjuk, hogy a Fiath-Meskó páros alkotta a segítő csapatot. 7 Dőry ezen felül vállalta, hogy a báró Tollant özvegye számlájára írható Monaszterly adósságot (1950 Ft) magára vállalja. A szerződést 1720-ban erősítette meg a Pécsi Káptalan.