A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Ulrich Attila: Egy nemesi karrier a XVIII. század elején - A birtokszerző „üzletember", jóbaházi Dőry László

László üzleti vállalkozásainak se szeri, se száma nem volt. 1717-ben azt olvashatjuk az egyik iratban, hogy Gyeorekovich Péter tolnai alispán engedélyt adott Dőrynek és Stegner Mátyásnak, hogy a király itt állomásozó katonasága részére marhákat szállítsanak. Dőry 1800 Ft, Stegner pedig 3706 Ft értékben vehetett és adhatott el a seregnek marhákat (MOL P 105 6. csomó, 1717.). Ezzel lényegében hadiszállító minőségében is megismerhetjük a tolnai ág alapítóját. A „marha-biznisz" pedig biztosan jól jövedelmező vállalkozás lehetett egy olyan vidéken, amely éppen kezdte kiheverni a török 150 évét, a Rákóczi-szabadságharcot, ahol legelők voltak, állatok viszont (még) nem. A Dőry családi levéltár tartalmazza a Jaksics Mihály (emlékezzünk csak Jaksics Illés rác katonára) és Dőry közti levelezést (illetve jelentés sort). A levelek zöme Erdélyből kelt. Dőry hű embere szinte napról-napra beszámolt útjukról. Tordáról 1717. április 24-én keltezett levelében arról írt, hogy már vettek ugyan 1010 darab szarvasmarhát, de még többet is vásárolnak. Panaszkodott, hogy az aranypénzeket rosszul váltják, így káruk származott a pénzváltásból. Június 8-án már Pesten találjuk, ahol egy csordával lehetett, mert jelentésében az állt, hogy pár ökröt a városban eladtak. De volt még egy másik csorda is, amely éppen a Tiszántúlon legelt. Erről azt írta, hogy napokon belül útnak indíttatja. Július 10-én már Péterváradon találjuk, ahol szeptember 18-ig biztosan maradt. Ökröket, juhot próbált venni és főleg eladni, de a pénzkereskedelem is üzleti repertoárjában szerepelt (MOL P 105. 6. csomó). Ha azt gondolnánk, hogy Dőry László végleg otthagyta szűkebb hazáját, Jóbaházát, nagyot tévednénk. Sőt! Amit lehetett, felvásárolt rokonaitól, családtagjaitól. 1713-ban bejelentkezett a Tevely örökségért, és Kecskés Jánostól próbálta megszerezni azt, amit ő a „Miskolcon lakó Dőry családtól vásárolt. Éppen ezért begyűjtetett minden olyan hivatalos iratot, amely a ,JFeldöldi Dőry Attyafiak" kezén volt. 1714-ben rácsapott Dőry György örökségére. Györgynek Pongrácz Katalintól négy lánya (Erzsébet, Sára, Kata és Ilona) született. A távolabbi vármegyékben lakók, apjuk után maradt jóbaházi javaikat 220 Ft-ért Dőry Lászlónak adták. 1717-ben elérkezett az idő a jóbaházi birtokok osztályára, amire április 29-én került sor. A családnak két ága volt érintett az osztozkodásban azután, hogy Dőry László a „miskolci Doryek" részét kivásárolta: László és György családja. Az osztállyal a gond az volt, hogy sok volt az örökös, Dőry György fiai, Dőry Kata, Dőry Ferenc. Az osztás a következőképpen alakult: a körtésből l-l hold a két félnek, a szántókból (összesen csak 60 hold, de 42 tagban!) 30-30 hold, igen kevés rét és erdő, szintén fele-fele arányban. Ebből is látszik, hogy a jóbaházi javak lényegében a nemesség bizonyítására voltak elegendőek, nemesi élethez már nem (MOLP 105. 6. csomag). Nem engedte ki Dőry László a kezéből Branyik Pál és Dőry Kata örökségét sem. Győri házuknak egyébként is résztulajdonosa volt. Azon nyomban lépéseket tett akkor, amikor a házban lakók panaszkodtak a győri apát erőszakoskodásaira. Megszerezte Dőry Ferenc egykori elzálogosított rétjét és gyümölcsöskertjét Faradon 1715-ben (MOL P 105. 5. csomag). Korábban szóltam a Veszprém vármegyei birtokok adományozásáról. A „pápai uradalom " adományozásának tényét 1716-ban ismerte el a Veszprémi Káptalan oklevele, hivatkozva Esterházy herceg adománylevelére. Nos, a Káptalan e tényen felül rögtön tiltakozásokat (contradictio) is bevezetett, így az ellentmondók között volt szinte az egész Bottka család (Bottka István, Bottka Julianna Keresztes Péterné, Bottka Ferenc), Festetich Magdolna, Székhelyi Pál, Esterházy Ferenc gróf. Legtöbbször Kovácsi település, illetve a Séd vizén épült malom birtokjogát vitatták. Esterházy gróf pedig Dudarért indított pert (MOL P 105 6. csomó, 1716.). Mivel az irat csak az ellentmondások tényét közli, a végeredményt nem, így elégedjünk meg azzal, hogy az idősebb Bottka Pál után maradt javak (a fiág kihalása miatt) ideig-óráig a Dőry családot gazdagították. 1719-ben szintén