A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Ratkó Lujza: A nyírbátori cigányság viselete a XX. század első évtizedeiben

A másik véglet a 18. képen látható anyaszült meztelen kisfiú, akinek meztelensége annál érdekesebb jelenség, mivel az apja (?) ruházatából arra lehet következtetni, hogy a felvétel időpontjában nem lehetett túlságosan meleg. Ez a jelenség mindenképpen magyarázatot kíván, hiszen a paraszti vagy polgári öltözködési és viselkedési kultúra rendszabályai, íratlan törvényei nem engedtek volna hasonló esetet: egy mégolyan kicsi gyermeket is csupaszon lefényképeztetni - nem is annyira a család szegénységére, mint inkább igénytelenségére, nemtörődömségére valló - nagy szégyen lett volna. Természetesen az előfordulhatott a szegényebb paraszti családokban, hogy otthon a nyári melegben ruha nélkül csúsztak-másztak, szaladgáltak a legkisebbek, de ha valahol „meg kellett jelenni", főként egy fotográfus kamerája előtt, akkor mindig felöltöztek legjobb tehetségük szerint. Egy ilyen kicsi gyermek felöltöztetése egyébként sem igényelt nagy anyagi erőfeszítést, hiszen ha másból nem, egy használt vászondarabból vagy anyja egyik alsószoknyájából egyszerű volt számára ingecskét készíteni. Nem valószínű tehát, hogy esetünkben a szegénység lett volna az ok, annál kevésbé sem, mert a szülők ruházata sem vall erre. Érdemes párhuzamként megemlíteni a 20. képet, amelyen a nagyobb gyerek rongyos öltözékéből arra következtethetünk, hogy jóval szegényebb családdal állunk szemben, a képen látható karon ülő kisgyereken mégis rendes öltözék van. Úgy véljük, az ok sokkal inkább a cigányságnak az öltözködési hagyományokhoz való laza viszonyulásában keresendő, amire több példát is idéztünk a tanulmányban. A nagyobbacska ölbeli, már járni is tudó gyerekek viselete egyrészt a hosszú fehér ing (19. kép), alkalmanként színes, mintás, ujjatlan, kötényruhaszerű ruhácskával felöltve (1. kép), másrészt - nemüktől függetlenül - egy hosszú ujjú, lábszárközépig érő bő ruhácska, amelyet a Nyírségben és Beregben kantusnak, a rétközi Ajakon pedig viganónak neveznek (RATKÓ 1996. 278279., NYÁRÁDY 1964. 148.). Ezt már színes, mintás anyagokból varrták, és gallérral, az aljára varrt keskeny felhajtásokkal (piékkel) díszíthették (9. és 13. kép). Az utóbbi képen látható kisfiú nyakában a kantus gallérja fölött fehér nyakfodor is látszik.

19 Nemére a kezében tartott felbokrétázott posztókalap utal. Nem egyedüli jelenség, hogy - miként itt is - a testvéreknek ugyanabból az anyagból készítettek ruhát. Mint már említettük, míg a magyaroknál csak elvétve fordul elő néhány mezítlábas gyerek, addig a cigány témájú képeken nagyon gyakori jelenség. A magyaroknál például általában a karon ülő, ölbeli kisgyerekeken is van lábbeli, míg a hasonló korú cigánygyerekek egyikén sincs. A nagyobbacska gyerekek, még ha jól öltözöttek is, gyakran szintén mezítlábasak. A nagyobb gyerekek ruházata már nemileg polarizálódik. A kisfiúk a felnőtt férfiakhoz hasonlóan inget, nadrágot és zakót, esetleg mellényt viselnek (14. kép). A 1. képen látható, hegedűt tartó nagyobbacska fiú pantallós, mellényes, zakós, félcipős öltözéke városias jellegénél fogva elüt az átlagtól, ugyanis a fotókon nem csak a cigány, hanem a magyar férfiak többsége is csizmanadrágot és csizmát visel. Ennek magyarázata éppen zenészcigány voltából eredhet, ugyanis mindig is ez volt a cigányság legpolgárosultabb, leginkább asszimilálódott rétege. Hasonlóan teljesen polgári divatú az ifjú prímás nagyobbik fiútestvérének öltözéke, akinek hosszú fehér ingét cakkosan hímzett kézelő és nagy, kerekített gallér díszíti, alatta pedig térd alá érő, egyenes szabású rövidnadrágot, sötét harisnyát és oldalgombos hosszú szárú cipőt visel. A kislányok a kantushoz hasonló egész ruha mellett már felnőttesebb blúzos-szoknyás viseletet is hordanak. Öltözetükben a parasztos és a polgári viselet elemei egyaránt megjelennek. A 3. képen például egy színes alapon világos pettyes, nagy galléros, vendégaljas, polgári szabású ruhácskát látunk a kislányon. Lábán sötét harisnya és - amennyire a rossz minőségű fotóból meg A rétközi Ajakon, megyénk egyetlen olyan falujában, ahol a XX. század második felében még népviselettel lehetett találkozni, a kis- és nagylányok viseletének fontos díszítő eleme volt a fehér madeirából sűrűn ráncolt nyakfodor, a mizli (NYÁRÁDY 1964. 152.).