A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Ratkó Lujza: A nyírbátori cigányság viselete a XX. század első évtizedeiben

A képanyag egészének tanúsága szerint a bajuszviselet elsősorban a középkorú vagy idősebb, feltehetően családos férfiakat jellemzi; a még nőtlen fiatalokon csak elvétve látni egy-egy bajuszt.

17 A cigány férfiak bajuszviselete talán hasonló tendenciákat mutat, hiszen egy fiatalabb családos férfit kivéve csupán a legifjabbnak tűnő legény az, akinek nincs bajusza, a többinek mindnek van. A bajuszok a kis, formára nyírott fazontól a hosszúra hagyott vagy hegyesre kipödört fajtáig elég változatos képet mutatnak.

18 Végezetül vegyük sorra az öltözékhez tartozó különböző kiegészítőket. A magyar férfiak körében igen gyakori - sokszor szipkával együtt - a cigaretta. Főként a fiatalokra (legényekre) jellemző, de nem ritka a tizenévesnek tűnő fiúgyerekek kezében sem. Ritkábban az idősebbeknél is előfordul, és elvétve egy-két pipa is látható a képeken. A cigány férfiaknál viszont fordított az arány: két cigarettára három pipa jut (az egyik a 14. képen látható férfi zsebében), ami valószínűleg azt jelzi, hogy a cigányok körében kedveltebb lehetett a cigarettánál régibb divatú pipa. A 21. képen a kezében hosszú szárú pipát tartó fiatal férfi bal zsebéből egy sallangos dohányzacskó is kikandikál, amely a kabát gomblyukához van erősítve. Három képen görbebotot látunk a férfiak kezében, melyek közül az egyiket göbösre faragták ki (21. kép). Két férfinél, akikről két fotó is készült, a második képen bot helyett már ostor (7. kép), illetve valószínűleg ostornyél (11. kép) van, ami lóval való kapcsolatukra utal. A magyarok körében oly divatos óralánc csak egy férfi öltözékét díszíti (19. kép), ezzel szemben gyűrűt öt férfi is hord; a katona egyszerre kettőt is visel a középső és a gyürűsujján (15. és 23. kép). Gyermek viselet A képeken látható gyerekek életkora a pár hetes vagy hónapos csecsemőtől a felnőttesen öltöztetett serdülő lányokig terjed, így nagyjából teljes képet kapunk a cigánygyerekek korabeli viseletéről. A gyerekek öltözéke természetesen minden esetben a felnőttek anyagi helyzetének és igényességének függvénye: egy-két kirívó esetet leszámítva általában amilyen a család, szülő ruházata, olyan a gyereké is. A magyar fotóanyaggal összevetve megállapítható, hogy a cigánygyerekek öltözködése alapvonásaiban éppúgy megegyezik a magyar gyerekekével, mint a felnőttek esetében láttuk, s éppúgy csak bizonyos, cigányosnak minősíthető jelenségekben tér el attól. A 19. képen egy csíkos kisdunnába csavart csecsemőt láthatunk, fején kis sapkával. A legkisebbek másik jellemző „viselete", a színes szalaggal átkötött vászonpólya szintén feltűnik a 16. képen egy alaposan bebugyolált, karon ülő fiúcskán. A pár hetes vagy hónapos kisgyerekek hosszú ujjú, lábszárukat is takaró fehér ingecskéjét, csipkés főkötöjét vagy kis sapkáját két képen is láthatjuk (20. és 24. kép). A legfiatalabb korosztály öltöztetésére két végletes példát is találunk a fotók között. Az egyik véglet a 14. képen látható kisgyerek több darabos, szép öltözéke, amely csíkozott mintás hosszabb ingecskéből, a fölött derékig érő rövid fehér rékliből és fodrokkal díszített főkötőből áll. A kicsi alsóteste az ing alatt fehér vászondarabbal van körültekerve. Agyerek ruházata jól illik a paraszti viseletű szülők és a polgári divat szerint öltöztetett gyerekek igényes megjelenéséhez. Ez a tény jól összecseng a már említett nyírségi falvakban gyűjtött adataimmal, melyek szerint a bajusznövesztést csak a katonaidejét letöltő, nősülési korba lépő legényektől várták el. Ha valakinek ezután sem volt bajusza, azt kopaszszájunak csúfolták (RATKÓ 1996. 300., 305.). Nyírségi adatok szerint az 1920-as években a felnőttek még a régies egészbajuszt viselték, amelyet nem nyírtak, hanem hosszúra meghagyva oldalra pödörtek. A fiatalok ezzel szemben már az újabb divatú struccolt (nyírott) bajuszt kedvelték. Erre a formára vágott, rövid bajuszra evés közben - mint ahogy mondták - már nem ragadt rá a tört paszuly (bab) (RATKÓ 1996. 305.).