A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Ratkó Lujza: A nyírbátori cigányság viselete a XX. század első évtizedeiben

azonos vagy hasonló mintákat és színeket láthatunk - már amennyire ez megítélhető a fekete-fehér képek esetében (vö. SZUHAY é. n.). Ami különbség mégis elsőre is észrevehető, az a ruházatnak egyfajta hanyagabb viselési módja, amely nemcsak az egyes öltözetdarabok lazább felöltésében nyilvánul meg, hanem adott esetben - a magyarok ünnepélyesen merev magatartásával szemben - egy oldottabb viselkedésben, lazább testtartásban is megmutatkozik. Szoknya Az 1211 fotó áttanulmányozása után a szoknyáknak négy alaptípusa volt elkülöníthető. Ezeknek mindegyike megjelenik a cigányok viseletében is, bár a kötények takarása vagy egyéb okok miatt nem mindig lehet biztonsággal megállapítani a szoknyák fazonját. Altalánosságban elmondható, hogy a szoknyák többsége bokáig ér, de bőven vannak ennél hosszabb, lábfejig érő darabok, és ennél rövidebbek is, amelyek lábszárközépig vagy a magas szárú cipő tetejéig érnek. Feltételezhető, hogy a szoknyákat fazonjuknak megfelelő keskenyebb vagy bővebb alsószoknyával viselik a képeken. Ezt nem csak a kor divatjának ismeretében lehet kimondani, hanem gyakran a szoknyák terjedelmessége is erre utal, illetve az alsószoknya sok esetben ki is látszik a szoknya alól. 1. A leggyakrabban előforduló, s egyúttal a leginkább polgárosult forma a csípő vonalát követő, lefelé bővülő, szabott szoknya, amelynek aljára esetleg ráncolt vagy rakott, keskenyebb vagy szélesebb fodor is kerülhet. Ennek anyaga, már amennyire ez a képekről megállapítható, rendszerint egyszínű színes szövet, ritkábban egyszínű világos, valószínűleg fehér vagy fehér alapon mintás bolti vászon. A nyomott minta szinte kizárólag sürü apró vagy szétszórt nagyobb pettyekből áll. A fiatal lányok és asszonyok legtöbbször a szoknya anyagából készült tenyérnyi széles övvel viselik, amelyet elöl kapcsokkal vagy csattal fognak össze.

7 Feltűnő, hogy ez az oly népszerű öltözék-kiegészítő a cigány nők viseletéből teljes mértékben hiányzik. Ennek oka az is lehet, hogy erre a szoknyatípusra mindössze két példát látunk: a 3. képen látható asszony viseletét, akinek a felsője is elegáns polgári darab, és feltehetően ilyen a 4. kép jobb oldali, köténynyel takart szoknyája is. 2. A másik, jóval ritkább és ugyancsak polgárosultnak tekinthető típus a maximum két szél anyagból varrt, egyenes vonalú szoknya. Ez a fazon tulajdonképpen az előző típus egyszerűbb változata, amennyiben ahhoz hasonló a formája, a megvarrása mégis jóval egyszerűbb: ezt ugyanis nem kell szabni vagy karcsúsító varrásokkal az alakra igazítani, hanem elég csupán a derékra ráncolni. Az alját csaknem mindig egy-két széles fodor díszíti. Anyaga általában egyszínű világos (fehér?) bolti vászon, gyakran halvány vagy erősebb nyomott pöttymintával. A pöttyök nagysága az egészen aprótól a diónyi nagyságúig terjed. A szoknya anyaga ritkán egyszínű, minta nélküli szövet is lehet. Ez a típus már jóval gyakoribb a cigány viseletekben, mint az előző: az összes (32) szoknyából kilenc ilyen. Jellemző a szoknyák szín és minta szerinti megoszlása: a kilenc mindegyike világos (ami a fotókon fehérnek tűnik), ebből öt minta nélküli (5., 6., 7. kép), három nagy pöttyös (8., 9., 10. kép), egy pedig apró pöttyös (4. kép, bal oldali szoknya). Mindegyik alját két széles fodor díszíti. Érdekes, a fotóanyag egészében is egyedi az 5. képen látható kettős fodor: görögös jellegű geometrikus díszítése ugyanis teljesen Ez a széles öv míder, meder vagy szorító néven a Nyírbátortól kb. 30 kilométeres körzetben nyugatra-délnyugatra fekvő Érpatak, Geszteréd és Bököny népviseletében is népszerű volt a XX. század első évtizedeiben. (RATKÓ 1996. 287.)