A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Ratkó Lujza: A nyírbátori cigányság viselete a XX. század első évtizedeiben

fotókon csak elvétve előforduló cigányok az ő képein szép számban megjelennek - még olyanok is, akik a ruházatukból ítélve a legszegényebb réteghez tartoztak, s nyilvánvalóan nem lehetett pénzük arra, hogy fényképet csináltassanak magukról. A fotók túlnyomó többségén - talán Nyírbátor korábbi mezővárosi múltjából következően - a nőkön városias, polgári öltözékeket találunk. Ez a csípő vonalát követő hosszú, nem bő, kissé ráncolt vagy egyáltalán nem ráncolódó szabott szoknyát jelent, amelyhez hosszú ujjú, széles gallérral vagy fodorral, rátétekkel, csipkebetétekkel díszített blúzt viselnek. Ehhez az öltözékhez rendszerint nincs kötény, vagy ha mégis, akkor az keskeny félkötény vagy újabb divatú, a felsőtestet is takaró egészkötény. Jóval kevesebb a népviselet körébe sorolható parasztosabb viselet, amelynek jellemzői az egy vagy több alsószoknyával viselt, sűrűn ráncolt bő szoknya, szintén ráncolt bő köténynyel, és egyszerűbb szabású, nagy gallér nélküli blúzzal. Természetesen bőven vannak keveredések a két viselettípus között. A férfiakon - a katonai egyenruhákat leszámítva - ugyancsak kétfajta öltözettel találkozunk: egy csizmás-csizmanadrágos, inkább paraszti jellegű viselettel és egy félcipős-pantallós polgári változattal. A felsőtesten viselt mellény és zakó, paraszti nevén lajbi és ujjas (kisujjas) gyakorlatilag mindkét típusnál ugyanaz, legfeljebb a szabásukban lehetnek különbségek. A képek tanúsága szerint a férfiaknál - éppen fordítva, mint a nőknél - a parasztos viselet jóval gyakoribb a polgárinál. A cigányok viseletében mind a parasztos, mind a polgári viselet elemei, jellegzetességei feltűnnek. A 24 képen összesen 32 nő, 10 férfi és 24 gyerek látható; közülük 3 nő és 3 férfi kétszer is szerepel.

4 Szerencsés körülmény, hogy a fotókon a csecsemőktől az idősekig minden korosztály képviselve van. A kiválogatott képek önmagukban is érdekesek, hiszen ebből a korai időszakból megyénk cigányságáról nem sok fotó áll a kutatók rendelkezésére

5 - a fotógyűjtemény egészével való összevetésük azonban további fontos viselettörténeti tanulságokkal is szolgált, sőt bizonyos életmódbeli, társadalomnéprajzi következtetésekre is módot adott. Munkánkban nélkülözhetetlen segítségnek bizonyult, hogy a fotók digitalizált formában álltak a rendelkezésünkre, ugyanis számos apró, de fontos részlet csak a képek kinagyításával vált láthatóvá.

6 Az elemzés során jobb híján „magyar" és „cigány" jelzővel különítettem el a két összehasonlítandó csoportot. Női viselet Ha a kiválasztott képeket összevetjük a fotóanyag egészével, akkor első rátekintésre a viselet alapelemeit, azaz a szoknyát és a felsőt illetően nem sok különbséget látunk a magyar és a cigány viseletben: túlnyomó többségben ugyanolyan vagy nagyon hasonló szabású ruhadarabokat, A képeken valójában 33 nő szerepel, de mivel a 24. képen látható fiatalasszony véleményem szerint nem cigány, ezért az ö öltözékét nem vontam be az elemzésbe. Ugyanez a helyzet a 3. képen látható huszárral is: vele együtt összesen 11 a férfiak száma, de mivel megjelenésében semmi cigányos nincs, ezért nem számoltam bele az összlétszámba. Egyébként is az ő fotója jól láthatóan montírozással került a jól szituált cigány család képe mellé - hogy mi okból, azt valószínűleg már nem lehet kideríteni. Azt sem lehet mindig teljes biztonsággal eldönteni, hogy a fotókon látható emberek milyen viszonyban vannak egymással, de természetes módon valószínűleg közeli rokonok (szülők-gyerekek, férj-feleség), illetve udvarlási viszonyban levő fiatalok fényképezkedtek együtt. Feltűnő viszont az a három kép (4., 6., 8. kép), amelyen két-két, egymásra nagyon hasonlító lány (asszony?) látható. A szokatlan hasonlóság alapján feltételezzük, hogy testvérek lehetnek, de azt sem zárjuk ki, hogy három ikerpárral állunk szemben, ami elég különös jelenség lenne a fotókon szereplők kis létszámához képest. Az eddig megjelent két cigány témájú fotóalbumban mindössze öt, ebből az időszakból származó képet találtunk megyénk cigányságáról (SZUHAY 1989. 75., 95. kép, SZUHAY-BARATI 1993. 72-73., 79. kép). Köszönet illeti ezért Boros György kollégámat, a Jósa András Múzeum fotósát, aki 10 sérült, illetve hiányzó darabot leszámítva digitalizálta az 1211 üvegnegatívot.