A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Kiss Lajos: A Rétköz népi építkezése

betapasztva. A földházba a végén jártak bele földlépcsőn, rátéve deszka, hogy le ne omoljon. De volt olyan is, amelynek az oldalán gádora volt és menetelesen vezetett bele a lejárás. A földház végén tenyérnyi nagyságú ablak volt, néha kettő is, amit hidegben szalmával dugtak be. Burgyénak hívják a padlásolatlan földházat, amit ma már csak istállónak használnak. Ilyet ma már csak akkor csinálnak ha új házat építenek, hogy annak elkészültéig fedél alatt legyenek. A kerülőknek ilyen burgyé volt a kunyhójuk a határban (Paszab, Demecser, Buj, Berencs). Nagyobb számmal minden községben volt a föld felett padlás nélküli un. bogárhátú ház, hasonlóan az ól és istállóhoz. Belül be volt tapasztva. A szegények készítettek ilyet, a jobbágy világban, a zsellérek. Paszabon még ma is van egy, mely 1882-ben épült. Magassága: 2.40 m. Ez is mint a fényeslitkei egy kicsit a földben van, ugy hogy kívül 170 cm magas a fal a tetőig. Szoba, konyhából áll, az előbbin van csak két ablak a keleti végén. A ház építési anyaga abból telt ki, ami kéznél volt. Sarat, nádat, vesszőt, fát a roppant rétség bőven szolgáltatott. Minden községnek volt földhordó helye, az építéshez szükséges föld sokszor kitelt a saját kertjéből, fát a lápokról, a nagy területű égeresekből és a Tisza széli tölgyesekből hoztak. Legtöbb volt itt a nád. Az 1772.-1 összeírás a Rétköz minden községéről így szól: „Nád s gyékény igen sok vagyon s bőven találtatik mind épületre, mind fűzre." Az építkezést közösen végezték sógor, koma, jó barát, akiket megszólított az építkező. Azok vittek neki földet a falu alatti földhordó helyről, fát az erdőről és segítettek közakarattal falat rakni, tapasztani, mázolni. 10-12 ember 2-3 nap alatt fát faragott. Pénzes munkás nem volt 1890ig. A falubeli egy-két cigány a sármunkát végezte, tapasztott, vályogot vetett. Csinálta a sarat, hordta a cigányasszonynak furikon, ki a vetővel kivetette. Két férfi és egy asszony 800-1000 vályogot készített egy nap alatt. Egy 1838,-i feljegyzés szerint Gégényben cigánynak fizetnek napszámot tapasztásért. Az egyszerűbb házaknak nád fala volt. Az ilyen nádfalu háznak fundamentuma nincs, kis árkot húztak csak, abba állították a nádat, földet hánytak a tövére és megtaposták. Előbb a ház négy sarkának megfelelően négy tölgyfa ágast leástak, a közfalaknál is ugyanennyit. Ezek tartották a sárgerendát is. Az ágasokat középen hasított léc kötötte össze, mely tartotta a nádat, mit a sárgerendánál letörtek és két helyen, a léc fölött és alatt, megkorcoltak vesszővel. A keresztléchez alól bizonyos távolságra jobbra dűlőén léc darabokat szegeztek, felül ellenkező irányban a sárgerendához, ezek tartották a szalmás sarat, mellyel beverték. Két-három nap múlva megszárad, akkor tovább hizlalják. Ablak és ajtó helyét kihagyták. A mestergerendát beleteszik a falba, mely egyezik a sárgerendával, a falon kívül ágas tartja, ha gyenge a mestergerenda a szoba közepén is ágast tesznek alá. A folyógerendát belevésik a sárgerendába. Négy méter széles épülethez, ha erős a folyógerenda, nem alkalmaznak mestergerendát. Ezután felállítják a szarufákat 1 m távolságra. Alsó vége a folyógerendába van csapolva, fölül a két szarufa egymásba kapcsolódik lapjával, amit még faszeggel is megerősítenek, összefognak. Az első szarufát léccel kikötik. Jó módú helyen tölgyfából van a szarufa, szegény ember égerfát, szilfát használt, hol mi volt. Az átellenes szarufákat felülről 1 m távolságban a kakasülő tartja belecsapolva. Az egymás melletti szarufákat belécelik hasított égerfalécekkel. Négy-öt sor léc volt rajta. Ezután a tetőt náddal befedik. A fedést végző ember: nádkötő. A fényeslitkei ref. egyház matriculájában olvassuk, hogy 1785-ben házkötő mester a parókiát megkötötte. Kék község 1832. évi számadási könyvében nádkötők, tapasztok szerepelnek, az 1817-18.-i elszámolásban pedig korcvessző szedők említtettek. A fedést alól kezdik. Kévét kéve mellé téve sorba rakják éllel, kioldják a nádkötelet és minden második léchez hozzá korcolják korcvesszővel, újabban dróttal. A második sor kévét lapjával teszik az elsőre és felverik nádverővel. Ha rövid a nád, harmadik sort is raknak rá és azt is felverik